Az immár minden tekintetben aranylábú ifjak öt fordulóval a befejezés előtt teljesítették azt, amit az NB III-as bajnokság kezdete előtt célként tűztek ki számukra. A veretlenül menetelő megyeszékhelyi legénység a 93 csapatot számláló harmadosztályú mezőny kimagaslóan legjobb együtteseként tett tanúbizonyságot arról, hogy a remek játékosállomány, a kiváló szakmai munka és a megnyugtató háttér csúcsot ér.
A siker receptjét jól ismerő tulajdonosok és edzők Jászapáti után Egerben is megmutatták, hogy mi szükséges a bajnoki címhez. A fontosabb kérdést hetek, sőt, inkább hónapok óta azonban nem az jelentette, hogy mikor kerül a korona az EFC labdarúgóinak fejére. A hogyan továbbról nem tudni bizonyosat, pedig az elsőséggel a tarsolyban már bőven az NB II-t kellene építeni.
Szándékok és óhajok sorjáznak, tények és konkrét tervek helyett. Ez mindent előrevetít, csak komoly felkészülést és szép reményű távlatokat nem. Fontos persze, hogy kap-e licenszet a klub, ám az alapot ugyanúgy más jelenti, mint számos más egyletnél a korábbiakban, és jelenleg is. Ez pedig a munka. Vagyis, hogy amely cég hajlandó áldozni a sportágra, az élvez-e előnyt egy-egy pályázat kiírásakor. Lesz-e miből visszaforgatni a futballra, arra a klubra, amely tíz év múltán jutott ismét Eger szintű városokhoz méltó szintre, azaz az NB II-be.
Egyéb esetben aligha kell Mátraderecskénél hosszabb utazásokban gondolkodni.
