Jámbor János
Vancsa Miklós
Harmati Péter
Illyés Dániel
Vígh Ferenc
Persona non grata
K. Zoltán
L. István
H. Tamás
K. Sándor
A. László
Mestermérleg
Vígh Ferenc: Az ellenfelünk nagyon jó ,erőkből’ áll anyagilag,de főleg játékos minőségben. Ezt a különbséget az első félidőben sikerült eltüntetnünk, de a kínálkozó lehetőségeinket megint elpuskáztuk. A második félidőben elintéztük magunkat bő tíz perc alatt! Helyzet nélkül kikaptunk egy olyan mérkőzésen ahol a nagyobb lehetőségek előttünk adódtak. Tehetetlennek érzem magam, nem tudok kintről mit csinálni. Nincs támadónk aki képes gólt lőni! Mindent megtettem úgy érzem annak érdekében, hogy a komfortzónából kizökkentsem a srácokat és levegyem a nyomást róluk, mert nem jönnek a gólok.
Nem sikerült a csorba köszörülés!
Személyesen néztem meg a mérkőzést, amitől azt vártam, hogy a srácok kiköszörülik a Salgótarján elleni csorbát. Hát nem. Ezt a játékot nem lehet rúgott gól nélül játszani. Letelt az őszi szezon, és tisztán látni, hogy a télen szerezni kell legalább 2, de inkább 3 csatárt!
Putnok - ESE 2:0 (0:0)
Nótás Attila: Félek, hogy átszaladnak rajtunk
Megkértem Nótás Attilát, hogy egy - egy mondattal megfűszerezve, tippeljen az NBIII Keleti csoport, következő forduló eredményeire.
Kattints a részletekre!
Blog
A napokban több cikket is lehetett olvasni a szurkolók által Vígh Ferencnek felajánlott gyűjtéssel kapcsolatosan. Szerintem egyik „adakozónak” sem jutott eszébe, hogy ennek ilyen híre megy. Nem ezért tette egyikünk sem. Persze jól eső érzés olvasni a dicsérő szavakat, nekünk mégis valahol máshol fáj, máshol kellene egy kis gyógyír!
Aki figyeli a város labdarúgó életét, az tudja, hogy Harmati Péter szó szerint a semmiből indulva immár olyan klubot irányít, amely a harmadik vonalban képviselteti magát, méghozzá újoncként, elég jól! Vannak, akik kézlegyintéssel elintézik mindezt, azt mondva, „ez is valami?”. Erre én azt mondom, igen az, de még mennyire! Részben a klub korábbi vezetői, részben a város „nemtörődömsége” oda vezetett, hogy ha 2014-ben nem nyújt segítő kezet valaki, ha nem veszi a fáradtságot és nem sajnálja anyagi forrásait, akkor akár évekre, ki tudja, talán évtizedekre elhal a foci Egerben.
Jól emlékszem, amikor az Északi sporttelepen az akkori sportért felelős alpolgármester bemutatta az új tulajdonost, mint aki a létbizonytalanság felé sodródó egyleten segít, mentőövet dobva ezzel a helyben focizni akaró gyermekek részére. A város ezzel meg is tette dolgát, elkerülte, hogy az a csúfság érje, hogy egy 60 ezres városban nincs labdarúgás. Ennyit tett, többet nem. Elengedték az új tulaj kezét, bízva annak elszántságában.
Nem voltam rest, megszámoltam. Csak utánpótlás csapatainkban több mint 180 játékos játszik ma (az egyesület hivatalos oldalán ellenőrizhető), és akkor még nem beszéltem a három felnőtt férfi és több női csapatunkról. Ennyi labdarúgó, továbbá jónéhány edző, sok-sok szülő, nem nagyszámú, de annál kitartóbb szurkoló örül, örülhet annak, hogy van hol játszani, ahol figyelnek rájuk, igyekeznek megfelelő körülményeket biztosítani részükre a sportolásra, játékra, munkára vagy épp a szurkolásra. Belátható, nem könnyű mindezt fentartani, működtetni. Támogatók sehol, a DVTK-val történt együttműködés is kizárólag formai jellegű, a hírek szerint tényleges anyagi segítséggel nem jár. Az önkormányzat mesze földön híres a focinak nyújtott támogatásának nagyvonalúságáról. Ugyanakkor a „kirakatcsapat”, a felnőttek NB 3-as szereplése nem kevés ráfordítást igényel. Több helyen megjelent, Harmati Péter egymaga nem tud ennél többet vállalni, talán ez is „túlvállalás” részéről. Ezt nem tudjuk. De az alábbiakat igen:
Az Önkormányzat nem hogy érdemi támogatást nem nyújt, arra is képtelen immár 5 éve, hogy támogató, szponzor keresésében segítsen, hiába kérték ezt a vezetők, a szurkolók! De folytathatnák a sort. A TAO program nagy segítség a sportegyesületek számára. Az egyesületek által készített és az MLSZ által elfogadott sportfejlesztési programok keretében az egyébként önkormányzati tulajdonú létesítmények felújítása a költségek 30%-val „letudható” lenne, és a város gazdagodna… Emellett a program lehetőséget nyújt az utánpótlás támogatására, sporteszközök beszerzésére is, mellyel ugyancsak a helyben sportoló gyermekek, felnőttek nyernének... Az ehhez szükséges önerőt a sportegyesületeknek kell biztosítani. Ehhez elég lenne, ha egyes vállalkozások a társasági adójukat nem a központi költségvetésbe, hanem az egyesületnek fizetnék meg. Ebben, vagyis a TAO feltöltésben sem tudnak segíteni a sportért felelősök, miközben volt olyan sportág, ahol egyetlen (!) versenyzőnek egy nap alatt (!) találtak szponzort. Történik mindez akkor, amikor az állam legfelsőbb vezetői imádják ezt a sportot, dől oda a pénz, amikor vannak olyan városok, ahol több kimagasló sportági támogatás mellett akár 50 millió Ft-al is támogatják az utánpótlást. (És nem Felcsútra gondolok.)
Mi „Egriek” büszkék vagyunk rá, milyen impozáns beruházások, fejlesztések valósulnak meg városunkban. A kivitelezők nem akármilyen cégek. Vannak kiváló borászaink, akik ugyancsak részesednek állami- uniós pénzekből. Ott az ÉRSEKSÉG! Vannak itt helyi vállalkozások, kicsik és nagyok. Senkinek – tisztelet az elenyésző kisebbségnek - nem jut eszébe a szponzoráció, vagy a támogatás, legyen az akár „csak” TAO-s is.
Szóval mi, szurkolók nem vágyunk elismerésre szerény tettünkért. Mi akkor leszünk igazán boldogok, ha szeretett klubunk olyan önzetlenül kap segítséget támogatást, nevezzük bárhogy is, ahogyan mi adtunk csapatunk elismert edzőjének….
Meg van az utód
Jászberényben a vezetők úgy döntöttek, hogy Huszák Géza tölti be a megüresedett vezetőedzői posztot.
Bódi Csaba: Szurkolói szeretet
Sisa Tibort a diósgyőri szurkolók úgy próbálták visszacsábítani a csapathoz, hogy ipolytarnóci lakóhelyéhez is elmentek kérlelni a Tanár urat, maradjon a DVTK-nál. A történet nem mai, sőt, nem is tegnapi, ezzel együtt ékes bizonyság arra, ha valakit a szívébe zár a publikum, akkor onnan nehezen engedi. És ez így van jól. Teljesen emberi reakció olyan helyzetekben, amikor a kötődés sokkal több, mint „egyszerű edző-drukker kapcsolat”.
Az elkötelezettség kifejezésének számtalan példájával rukkoltak már elő a szimpatizánsok,
ha a szeretett klubról vagy éppenséggel a megszokottól kedveltebb szakemberről, vezetőről volt (van) szó. A „Ki mint gyászol, úgy szeretett” mondás legutóbbi megnyilvánulása az a hozzáállás, amelyet a Leicester City szurkolói mutattak azok után, hogy tragikus helikopterbalesetben elhunyt a klub thaiföldi tulajdonosa, Vichai Srivaddhanaprabha. A szárnyra kapott hírek szerint a 2015/16-os idényben a Premier League-ben bajnoki címet szerzett egyletet otthona, a King Power Stadium Khun Vichai Stadiummá változna, emléket állítva a mélyen tisztelt elöljárónak.
Miként a tisztelet jele az is, amikor a játékosok maguk fizetik a nézők belépőjegyét. No, ez általában már a gyatra produkcióért cserébe felajánlott gesztus, ameddig persze nem volna szabad eljutni, ám ha már kudarcot vallott a társaság, akkor legalább a pályán kívül legyen belátó a sportoló, s díjazza, hogy a magát becsapottnak érző szurkoló továbbra is kíváncsi az adott alakulatra.
És itt a csavar! Egészen ritka, amikor a néző nemcsak azért nyúl a zsebébe, hogy a belépőjegyét kifizesse, hanem azért is, hogy a klub edzőjére kiszabott büntetést magára vállalja. A játékvezetői jelentés szerint a sípmesterrel szemben mutatott sportszerűtlen viselkedésért kapott nyolc mérkőzésre – vagyis majdnem a bajnoki év egyharmadára – szóló eltiltás önmagában is jelentős vezeklés a trénernek, nem még hogy a százezres tételt is át kelljen utalnia. Nem is kell, mert az élet ismét arra adott tanúbizonyságot, hogy érdemes hinni a jóban. Rendre akadnak ugyanis olyanok, akik minden emberi számítást felülmúlva előjönnek szinte a semmiből, és a maguk miliőjében csodát tesznek. A megrovás anyagi részét összegyűjtő személyek jól tudják, hogy a világot nem váltották meg, nem is ez volt a céljuk. Ellenben reményt keltettek.
Ahogy anno Sisa Tibor, úgy most Egerben Vígh Ferenc érezhette át, mit képes adni a szurkolói szeretet.
Vígh Ferenc:Megint nem sikerült nyernünk az előző fordulóban de pár hónappal ezelőtt én még emlékszem olyan megnyilvánulásokra, hogy az egyik biztos kieső a mi csapatunk lesz, mert a költségvetésünk nem tartozik a legjobbak közé és nem sikerült csak megyei szintű játékosokat igazolnunk. Ehelyett azt hiszem előkelő helyen vagyunk a tabellán. Nem tagadom azt sem, hogy így már az én számíze is picit keserűbb, mert megismerve szinte minden ellenfelünket, ha rendelkezünk egy gólerős jó formában lévő támadóval akkor akár a dobogón is lehetnénk. Van még két mérkőzésünk ahol idegenben kell majd helytállnunk. Nem lesz könnyű! Az egyik legjobb játékoskerettel rendelkező Putnok otthonából kellene ponttal vagy pontokkal távoznunk. Megtesszük amit lehet, mert ismerve a játékosaimat tudom,hogy senki nem szeret kikapni.
Jászberényben komolyan gondolják
Informáciok szerint Jászberényben letelt az Arany - Deszatnik páros mandátuma. A sokáig dobogón tanyázó együttes az őszi idény vége előtt egy fordulóval már az ötödik helyre csúszott vissza. A vezetés úgy döntött, hogy nem várja meg a téli szünetett, remélve azt, hogy a hátralévő két idei mérkőzésen, vissza tudják magukat tornázni a dobogós helyek egyikére.
Tekse Ferenc
A Farkas Gedeon által felajánlott 1 palack bort, ezúttal Tekse Ferenc szurkolótársunk nyerte.
Köszönjük a felajánlást és gratulálunk a nyertesnek!
Hajrá ESE! Miért? Azért, mert Eger!
TV Eger
A hétvégi ESE - Ájvékoló kislányok bajnoki mérkőzés összefoglalóját és az edzői nyilatkozatokat IDEkattintva nézhetitek meg, a TV Eger jóvoltából.
Mestermérleg: Vígh Ferenc
Amit ígértem a kilencven percre azt nem teljesítettük! Nem kértem sokat a mérkőzés előtt sem csak annyit,hogy tegyünk meg mindent a győzelemért és ,szakadjunk’ meg a pályán. Megszakadtunk........Antal Zsolti,de ő szó szerint. A látásával is gond lehet pár embernek,mert ha én jól tudom pirosban játszunk hetek óta,de nekünk többször sikerült ma is az ellenfélnek passzolni. Amit gyakoroltunk a héten azt nem sikerült viszontlátnom a pályán. Az első félidőben a vendégek kétszer jöttek el a kapunkig,persze egyet be is lőttek. Több nagy hibát követtünk el akkor pár másodperc alatt. Nem akarom elfogadni azokat a véleményeket miszerint ez a csapat kihozta magából a maximumot és nincs tovább,mert nem ezt látom edzéseken. Azt elfogadom,hogy négy-öt ember kivételével a többségének ez az év az első vagy második NB-s éve és rutinra,tapasztalatra van szükségük. A helyzetkihasználáshoz viszont nem rutin kell,hanem koncentráció! Lassan az egészségem látja kárát az elpuskázott lehetőségeknek. Nem működik valami,de nagyon nem! Leülök a vezetőkkel,egyeztetünk,hogyan tudunk előrelépni a keretet illetően,ami minden bizonnyal személyi változásokat is eredményezhet majd. Amit hiányolok,hogy nincs igazi vezér a pályán,aki ha kell rendbe szedi a társaságot,mert ha lenne egy ilyen akkor a DVTK II és a három döntetlen mindegyikét behúztuk volna. Nem ledegradálva ellenfelünket,de megint elbuktunk két pontot. Sőt! A végén még izgulni kellett nehogy az egyik kontrájuk beakadjon és az egy pont is elússzon. A vezetők minden tekintetben nyugodt környezetet biztosítanak nekünk a munkához. Kutya kötelességünk lett volna az utolsó hazai meccsünket mindenáron megnyerni! Minden csapat életében eljön a hullámvölgy,minket lehet most ért el. Gólokban mutatkozik meg igazán ez a negatív hullám. Kitaláltam több változást is a hétre,de nem hozott pozitív változást,sajnos. Megyünk tovább,készülünk a következő feladatra,mert két borzasztóan nehéz mérkőzésünk még hátra van a hosszú téli szünet előtt.
Nem szeretnék károgni, de érdemes megnézni, hog...
