- Augusztus elsején kezdődött ez a történet, ami abszolút behatárolta a lehetőségeinket - mondta honlapunknak Vancsa. - A lehetőségekhez képest összeraktunk egy olyan csapatot, amely méltóképpen viseli Eger városát az NB II-es mezőnyben.
- Elég az NB II, vagy vannak merészebb célok is?
- Természetesen vannak, de nagyon elhamarkodott lenne kijelenteni, hogy máris NB I-et akarunk. A csapat építgetése egy hosszú folyamat, de emellett a stadiont is megfelelő helyzetbe kell hozni. Hatalmas öröm, hogy a pénzügyi, a tulajdonosi háttér rendkívül stabil nálunk.
- Mennyire volt nehéz a Vasastól elszakadni?
- A Vasastól való eljövetelem az én döntésem volt, én akartam, hogy így legyen. A tulajdonos marasztalt, de nem szerettem volna maradni. Az élet így alakult, de azt látni, hogy a Vasas gerincét még mindig az általunk hozott játékosok alkotják, elég csak Kovács, Gáspár, vagy Kulcsár nevét említeni. Tehát a mai Vasas viszonylagos eredményességében az én évekkel ezelőtti kezem nyoma is ott van. Szurkolok is nekik, hogy jól szerepeljenek, még ha történtek olyan dolgok is velem, amiket nem érdemeltem meg. De ez egy másik interjú, egy másik nap története.
- Rendben. Akkor térjünk rá egy olyan személyre, aki már nincs a csapatnál. Amikor Lázok Jánost elhozta Békéscsabáról, akkor gondolta volna, hogy a Bundesliga II-ig viszi?
- Őszintén szólva volt olyan időszak, amikor azt gondoltam, hogy a Bundesliga I-ig viszi. Elhibázott döntések sora volt a Vasasnál például, hogy Lázok Jánost, Németh Norbertet, Dobricot, vagy éppen Benounest nem jól ítélték meg. Ezek már nem az én döntéseim voltak. Dobricra például rögtön le is csapott az Eger, de drukkolok Németh Norbinak is, akit az egyik legkiválóbb magyar középpályásnak tartok.
- Az egri munka most kitölti az életét? Elégedett?
- Ez egy nagy kihívás. Nekem a magyar sportban, a magyar fociban nem probléma, ha az NB II-ben kell dolgozni. Igyekszem a lehetőségeinkhez képest úgy teljesíteni, hogy hamarosan az NB I-ben dolgozhassunk. A nulláról kellett kezdenünk, mivel korábban évekig nem volt NB II-es labdarúgás Egerben, ehhez képest, úgy gondolom, hogy jól haladunk. A csapatot már elismerik az NB II-ben, már letettük a névjegyünket, elég, ha csak a DVTK elleni százhúsz perces MK-mérkőzésről beszélek. Ez a munka nagy kihívás, szép feladat, örömmel teszem.
(czp)
fotó/cikk: nb1.hu
- Elég az NB II, vagy vannak merészebb célok is?
- Természetesen vannak, de nagyon elhamarkodott lenne kijelenteni, hogy máris NB I-et akarunk. A csapat építgetése egy hosszú folyamat, de emellett a stadiont is megfelelő helyzetbe kell hozni. Hatalmas öröm, hogy a pénzügyi, a tulajdonosi háttér rendkívül stabil nálunk.
- Mennyire volt nehéz a Vasastól elszakadni?
- A Vasastól való eljövetelem az én döntésem volt, én akartam, hogy így legyen. A tulajdonos marasztalt, de nem szerettem volna maradni. Az élet így alakult, de azt látni, hogy a Vasas gerincét még mindig az általunk hozott játékosok alkotják, elég csak Kovács, Gáspár, vagy Kulcsár nevét említeni. Tehát a mai Vasas viszonylagos eredményességében az én évekkel ezelőtti kezem nyoma is ott van. Szurkolok is nekik, hogy jól szerepeljenek, még ha történtek olyan dolgok is velem, amiket nem érdemeltem meg. De ez egy másik interjú, egy másik nap története.
- Rendben. Akkor térjünk rá egy olyan személyre, aki már nincs a csapatnál. Amikor Lázok Jánost elhozta Békéscsabáról, akkor gondolta volna, hogy a Bundesliga II-ig viszi?
- Őszintén szólva volt olyan időszak, amikor azt gondoltam, hogy a Bundesliga I-ig viszi. Elhibázott döntések sora volt a Vasasnál például, hogy Lázok Jánost, Németh Norbertet, Dobricot, vagy éppen Benounest nem jól ítélték meg. Ezek már nem az én döntéseim voltak. Dobricra például rögtön le is csapott az Eger, de drukkolok Németh Norbinak is, akit az egyik legkiválóbb magyar középpályásnak tartok.
- Az egri munka most kitölti az életét? Elégedett?
- Ez egy nagy kihívás. Nekem a magyar sportban, a magyar fociban nem probléma, ha az NB II-ben kell dolgozni. Igyekszem a lehetőségeinkhez képest úgy teljesíteni, hogy hamarosan az NB I-ben dolgozhassunk. A nulláról kellett kezdenünk, mivel korábban évekig nem volt NB II-es labdarúgás Egerben, ehhez képest, úgy gondolom, hogy jól haladunk. A csapatot már elismerik az NB II-ben, már letettük a névjegyünket, elég, ha csak a DVTK elleni százhúsz perces MK-mérkőzésről beszélek. Ez a munka nagy kihívás, szép feladat, örömmel teszem.
(czp)
fotó/cikk: nb1.hu
