Annak reményében, hogy csapatunknak legyen indulója, felvettük a kapcsolatot Rázsi Botond alpolgármester úrral, aki - mint köztudott - egy helyi zenekar, a Buszkasi dobosa is egyben. A sportért is felelős alpolgármester örült a megkeresésnek, és felajánlotta segítségét ez ügyben.

Egy ilyen induló hivatalossá tételéhez szükség van a klub jóváhagyására is, hiszen mégiscsak nekik készül.

Ezért megkerestük Vancsa Miklós urat, aki szintén üdvözölte honlapunk ötletét és ő is támogatásáról biztosította a kezdeményezést.

Innentől kezdve felgyorsultak az események, hiszen az idő is szorított minket.

Rázsi úr ötlete az volt, hogy vonjunk be a munkába helyi zenekarokat, és egy versenyt hirdetve egy koncerten zsűri döntse el, melyik együttes dala legalkalmasabb arra, hogy az egri csapat indulója legyen.

Erre a munkára már nem ártott hivatásos rendezvényszervezőt megkérni, ugyanis ennyi ember munkáját összehangolni nem kis feladat. Találtunk is egy megfelelő embert, aki ráadásul szintén egy helyi zenekar tagja, aki IDŐT, PÉNZT nem kímélve munkához is látott.

A részletekkel nem nagyon untatnám most az olvasókat, elég legyen csak annyi, hogy egy ilyen jellegű műsor lebonyolításához rengeteg munka kell. Telefonálni, utazni, ide-oda fizetni. Be lett szervezve öt zenekar, meg lett keresve az önkormányzat, a tűzoltóság, a rendőrség, a katasztrófavédelem, az ÁNTSZ, Vancsa úr, Rázsi úr, és még a jó ég tudja kik, mert ahhoz, hogy az Érsekkert zenepavilonjában megrendezésre kerülhessen egy koncert, különböző engedélyekre van szükség.

Minden haladt rendesen a maga útján, amikor a dolog elérkezett ahhoz a ponthoz, hogy K.Z. pozitív hozzáállására is szükség lett volna, hiszen mégis csak ő a tulaj. Először látszólag belement a dologba, de később már nem volt olyan szívélyes, előbb visszahívási ígéretekkel rázott le minket, majd odáig fajult a dolog, hogy fel sem vette a telefont. Arra, hogy visszatelefonáljon, már több mint egy hónapja várunk, és mivel egyrészt kifutottunk az időből, másrészt van nekünk más dolgunk is, ezért lemondtunk az esemény rendezéséről és a klubra bízzuk az induló sorsát.

Próbáltunk segíteni, próbáltuk az induló elkészítésének súlyát levenni a klub válláról, de úgy látszik, K.Z. úrnak ez a fajta segítség sem kell.

Nem nagyon szeretném ezt a fajta viselkedést minősíteni, de akinek ennyire közömbös ennyi ember munkája, akinek nem számít, hogy más milyen költségekbe veri magát a klub érdekében, aki ennyire semmibe nézi a szurkolókat, azzal az emberrel mi szurkolók nem nagyon tudunk azonosulni.

Ennek ellenére nekünk akkor is ez a klub az életünk, és a végsőkig kitartunk, hiszen mint tudjuk:

„ A játékosok és VEZETŐK jönnek – mennek, de a szurkoló marad!”

Hajrá Eger! Hajrá Egri Csillagok!