Eddig nagyon nem a mi malmunkra hajtotta a vizet az eheti forduló, hiszen a tabellán éppen előttünk lévő Haladás nyerni tudott az Újpest ellen, így a Honvéd elleni pontszerzésre még nagyobb szüksége lett a csapatunknak.

Az előzetesen meghirdetett csapathoz képest ismét több változtatásra került sor, s ezúttal is végül az ötvédős rendszer mellett döntött a mester.

Leginkább zártkapus találkozóéra hasonlít a stadion látképe, de örömteli hallani a kitartó szurkolóink skandálását, s noha létszámban a kispestiek voltak többen (ami a távolság révén nem meglepő), mégis az egriek hallatták a hangjukat.

Az első pár perc szinte csak bedobásokból állt, majd a 7. percben Farkas próbált ollózni, sajnos sikertelenül. Ezt követően a Honvéd megpróbálta beszorítani a csapatot, de az Újpest elleni találkozóhoz képest sokkal jobban sikerült lezárni a területeket, aminek eredményeképpen a némileg tartalékos vendégcsapat nem tudott áttörni.

A következő megemlítésre méltó esemény is hozzánk köthető, a 24.percben tovább folytatódott az utóbbi időben műsorra kerülő Eger Defence Comedy, ezúttal egy veszélytelennek tűnő szabadrúgást akart begyűjteni Brljak, de a kommunikáció hiányában Kovács mentése során majdnem Honvéd helyzet alakult ki. Szeretem a vígjátékokat, de talán már átállhatnánk egy másik programra…  

Mindenesetre a  félidő igazán csak most kezdődött el, ugyanis egy perccel később a Kispest tizenhatosán belül Vujovics elől mentő vendégjátékos elég véleményes módon oldotta meg a feladatát. Majd rá egy perccel a kettő az egy elleni szituációt elég rosszul oldotta meg a védelmünk, Délczeget csak visszarántani tudta Knakal. Itt még fellélegeztem, ha kicsit szőrösszívű lett volna Berke, akkor nem a sárga villan…

Emberhátrány helyett vezetéshez jutottunk, egy jó kiugratás után Vujovics kissé hosszan tolta meg, így Hidi menteni tudott, de a két védő két támadó szituációban mindkét Honvéd játékos a montenegróira figyelt, Németh Norbi pedig megköszönte Hidi ajándékát és a klasszisokat idéző higgadt csel után begurította Kemenes hálójába labdát. 1-0!!!

Ezt követően ismét leüllt a játék egészen a 37. percig, ahol szlovén hálóőrünk hihetetlen bravúrjának köszönhetően megmaradt a vezetésünk. Itt kezdtem egy kicsit megnyugodni, hátha minden összejöhet ma, de túl szép lett volna…

A 41. percben csapatkapitányunk ismét kulcsszereplő lett, ugyan ezúttal nem lőtt gólt, egyébként már kettőnél tart, más kérdés, hogy mindkettőt a mi kapunkba juttatta. Ismét a sportszerűség mellett voksolt, s úgy gondolta az lenne fair, ha adnánk emberelőnyt. Gúnyosan írom, de ez már a második piros lapja Knakalnak, egyébként még 3 sárgalapja is akad. Hiába na, sokan gyűjtenek kártyákat… Mondjuk ezek után már lehet el kellene gondolkozni, megérdemli-e a  karszalagot, hiszen a mindenkori csk egy vezéregyéniség kell legyen, aki a nehéz pillanatokban is össze tudja tartani a csapatot, s akire hallgatnak a többiek. A védelem sok bizonytalan megoldása láttán nem vagyok teljesen biztos, hiszen annak szervezésében is a középső játékosok a meghatározók, hogy a cseh középhátvéd a legjobb személy a feladatra. A jogos tizenegyest Délczeg védhetetlenül értékesítette: 1-1 + emberhátrány…

A második félidő első tizenöt perce az eddigi találkozóink alapján komoly veszéllyel kecsegtet, egész pontosan 9 gólt kaptunk ebben az intervallumban. Most sem sikerült megúsznunk, az 53. percben Baráth Botond révén megszerezte a vezetést a Honvéd: 1-2

Majd rá 4 perccel rá lejött a pályáról a gólszerzőnk Németh Norbert, helyére Kabele érkezett. Frissít a támadószekción Simon Antal, nem tudom miért nem Dobrics vagy Pavicsevics került padra… Részünkről csodának kellene történnie, hogy itt pont legyen a vége, a Honvéd komoly mezőnyfölénybe került, de szerencsére komoly helyzetekig nem jutnak. A 68. percben Vujovics helyére állt be Koós, aki hosszabb kihagyás után tért vissza.  A montenegrói támadó nem sok vizet zavart egy-két jó sprintet kivéve semmi érdemlegeset nem mutatott, igazából nem tudom mi lehet teljesítményének hátterében, sokkal többet láttam már tőle annál, mint amit nálunk nyújt.

A hajrát egy Honvéd helyzettel nyitják a csapatok, szerencsére nem lett belőle gól. Első szimpatikus cserénk, lejön Pavicsevics (tisztelem mint játékost, de már 34 éves, s közel sem úgy teljesít mint régen, már kellene egy jó spíler helyette), helyére Pisanjuk áll be, egyértelmű, hogy 1-2 vagy 1-3 már lényegtelen, de hátha összejön egy 2-2.

Próbálkozunk próbálkozgatunk, de átütő erőnek jele sincs. A Honvéd pedig a csereként beálló Vernes révén végleg eldönti a párharcot: 1-3.

Kikaptunk, nagy pechünkre a riválisok meg győztek, így 5 pont a lemaradás azzal a Pakssal szemben aki a Kaposvártól kapott ki, de Szivics vezetésével valószínűleg nem lesznek kiesési gondjai. A Pápa szerencsére kikapott a Siófoktól, de ennek ellenére is ugyanakkora a differencia.

El kell gondolkozni a jövőn, ha nem akarunk kiesni, amit nyilván nem akarhatunk (ha mást nem már csak a TV-s jogok miatt), az igazolt játékosok közül Németh megszerzése a szezon egyik legjobb húzásának tűnik, de rajta kívül nem tudok más szerzeményt pozitívan kiemelni. Hogy tavasszal milyen teljesítményt nyújtunk majd az sokban függ a téli felkészülési és átigazolási időszaktól. A hazai pályától is, de nem hiszem, hogy az egri szereplés megoldaná a kapitális egyéni hibákat…

Sajnos ma sem sikerült nyerni, reménykedünk a jobb folytatásban.