Az igazán fanatikus Eger-szurkolók talán azzal biztatják egymást, csapatuk egy esztendővel ezelőtt legalább annyira nehéz helyzetben volt, mint jelenleg, és ha akkor sikerült csodát tenni, talán most sem reménytelen a helyzet.
Nem kell jó memóriával rendelkezni ahhoz, hogy felidézzük: az Eger tavaly a nyolcadik helyen zárta az őszi idényt az NB II Keleti csoportjában. mégpedig tizenegy pontos hátrányban az éllovas Szolnokkal szemben. Aligha akadt egyetlen ember is az országban, aki akkortájt úgy vélekedett, a csapat tavasszal olyat produkál, amelynek köszönhetően felkerül a legjobbak közé - éppen huszonöt év elteltével. Bravúr volt ez a javából, és az örömöt még az sem csorbította, hogy kiderült, villanyvilágítás hiányában a klub csak úgy juthatott licenchez, hogy a DVSC stadionját jelölte meg hazai pályaként. És mert végül az Eger nem csak Debrecenben, hanem Diósgyőrben és a Fáy utcában is fogadta ellenfeleit, nem túlzás a megállapítás: Simon Antal vezetőedző sokkal inkább egy vándorcirkusz igazgatójának érezhette magát, semmint futballcsapat trénerének. Amíg esztendővel korábban az illetékesek elnézték a Szolnoki MÁV stadionjának hiányosságait, addig az Egerrel szemben ezt nem tették, és döntésükkel már a bajnoki rajt előtt szakadék szélére küldték az újoncot. Igaz, így legalább senki nem mondhatta, hogy a szövetség részéről akár csak egyetlen csapat is kiváltságokat élvez...
Amikor nyáron az első hazai felkészülési meccsét lejátszotta az Eger, a szurkolók között az volt a téma, Elek Ákos vagy Tököli Attila igazol-e a klubhoz - kell-e mondani, még csak megközelítőleg hasonló tudású labdarúgót sem sikerült a csapathoz csábítani. A Honvédtól érkező középpályás, Németh Norbert teljesítményét ugyan nem érheti kritika, hiszen csapata góljainak több mint a felét szerezte (nyolcat a tizenötből), az új igazolások közül Darko Brljak, Kovács Gábor és Jasmin Mecsinovics is alapemberré vált, azonban úgy nagyon nehéz az igényeknek megfelelni, ha egy olyan játékos, akit góllövőnek szerződtetnek (Goran Vujovicsról lenne szó) kis túlzással még az edzéseken sem képes a hálóba találni... Aki futballozott valaha, az jól tudja, amikor egy csapat bajnoki címet szerez, akkor a lendület az ünneplést követően is kitart egy ideig, ám amikor a futballisták azzal szembesülnek, hogy hétről hétre akkor is buszra kell ülniük, ha éppen hazai mérkőzés vár rájuk, nos, azt a helyzetet bizony nagyon nehéz kezelni. A labdarúgók egyszerűen belefásulnak az állandó utazgatásba, és mert a hazai pálya előnye számukra ismeretlen fogalom, azokat a meccseket is elveszítik, melyeket saját stadionjukban mondjuk kétezer drukker előtt megnyernének. Az ötödik és a kilencedik forduló között még olyan sorozatra volt képes az újonc, hogy nyerni tudott a Paks és a címvédő Debrecen ellen, valamint pontot szerzett a Ferencváros és a Kaposvárral szemben (közben az MTK otthonában vereséget szenvedett), ugyanakkor asz utolsó öt fellépését kivétel nélkül elveszítette, így a remény is mind jobban fogy a bentmaradés kiharcolására.
Azért annyit feltétlenül illik megjegyezni, hogy a klubot életben tartó üzletember, Jámbor János türelmével, higgadtságával végig kezelni tudta a csapat körül kialakult helyzetet, neki, valamint Vancsa Miklós ügyvezetőnek nem kis szerepe van abban, hogy egyáltalán maradt esély (még ha nagyon halvány is) az első osztályú tagság meghosszabbítására. Azonban azzal is tisztában kell lenni: amennyiben Egerben az ígéretek ellenére sem készül el a tavaszi rajtig a stadion világítása, talán újabb huszonöt évet kell várni arra, hogy ismét NB I-es csapata legyen a városnak. Tavasszal az együttes nyolc találkozót is hazai pályán játszhat (mi több, három hazai fellépéssel kezdi az idényt...), a jó rajt lehetőséget kínálhat olyan bravúr kiharcolására, mint amilyet a nyári felkerülés jelentett. Persze, nem jó ómen, hogy amikor korábban az Eger felkerül a legjobbak közé, a következő évben mindig búcsúzni kényszerült, ráadásul az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy tizenhárom forduló alatt jelentős hátrány kellene a labdarúgóknak eltüntetni.
Ám aki sportember, annak nagyon nem mindegy, hogy reménytelennek tűnő helyzetben milyen bizonyítványt állít ki magáról. Ha ugyanis az Eger nyáron osztályváltásra kényszerül, mindenki azt mondja (az őszi eredmények ismeretében), ez volt a papírforma. Ha viszont kiharcolja a bentmaradás, nem marad el a gratuláció.

A felfedezett: Albert Ádám
Azt nem állítjuk, hogy ősszel kihagyhatatlan volt az Eger kezdő tizenegyéből, ám a fél szezon során nyolc meccsen szóhoz jutott, sőt, az utolsó három találkozót kivétel nélkül végigjátszotta. Nyáron az NB II-es Vác együttesétől került az újonchoz, jó fizikai adottságú, ugyanakkor a legnagyobb erénye talán az, hogy a középpályán nemcsak a védőfeladatát látja el, hanem a labdaszerzést követően próbálja segíteni a támadásokat is. Játéka tovább fejlődhet, de csak ha hatékonyabb lesz a párharcok megvívásában.

Edzői stílus: Már támadni kell!
A kérdés érdekes, hiszen egy edző stílusát valamilyen szinten az általa irányított csapat határozza meg. Simon Antal aktív játékosként soha nem azt nézte, hol lehet ellazsálni egy gyakorlatot, világos, hogy edzői diplomával a kezében is a következetes munka híve. Ősszel az volt a legfőbb feladata, hogy csapatának tizenhét idegenbeli meccset lejátszva is maradjon esélye a bentmaradás kiharcolására, tavasszal azonban más stílusra lesz szükség. Ha csapata nem tud hat-hét mérkőzést megnyerni, kiesik az első osztályból...

Házi gólkirály: Németh Norbert
Nyáron sokan felkapták a fejüket a hírre, hogy Németh Norbert, a Budapest Honvéd kétszeres válogatott labdarúgója az újonc Egerben folytatja pályafutását. Kell-e mondani, az elsősorban nagy munkabírásáról ismert futballista tele volt bizonyítási vággyal, meg akarta mutatni, hogy más bánásmódot érdemelt volna, és ha szép fokozatosan is, de Egerben újra felépítette magát. Tizenöt bajnoki mérkőzésen nyolc gólt szerzett (toronymagasan vezetve ezzel a házi góllövőlistát), ami azért különösen megsüvegelendő teljesítmény, mert nemegyszer számára idegen poszton, azaz támadóként kellett helytállnia. Játékintelligenciája, technikai képzettsége egyértelműen az együttes vezérévé tette, ha valaki, akkor ő tett azért, hogy az újonc ne kieső helyről várja a folytatást. A bajnok DVSC ellen félfordulatból szerzett gólja talán az ősz legszebb találata volt.

Jellemző taktika: Egycsatáros futballősz
Többnyire három belső védővel kezdett a csapat, de labdavesztéskor Preklet Csabának a jobb, balog Zsoltnak a bal oldalvonal mellett kellett visszazárnia. A támadások döntő többsége Szasa Dobricson futott keresztül, kapura egyedül Németh Norbert jelentett valós veszélyt.

Forrás: Nemzeti Sport - Zombori András