A buszon javában hangoltunk, fogytak az italok, ahogy kell, ennek eredményeként, háromszor álltunk meg a két órás út alatt. Ennek is köszönhetően, négy után néhány perccel robogtunk be, a váci stadion parkolójába. Zászlók, drapi, dob kivétele után beléptünk az új “hazai” pályánkra, ami egyébként semmivel sem jobb, mint az egri stadion. A gyep minősége a szántóföldhöz hasonló, a lelátó alacsony és sorolhatnánk még… De nem lehet itt játszani, mert az túl egyszerű megoldás lenne, mi?

A drapi a kerítésen és összeálltunk, hogy elkezdjünk szurkolni, ekkor jött a fehérváriak első gólja, ez elég demotiválóan hatott a társaságra. Ettől függetlenül szépen neki álltunk, mentek a rigmusok, lengtek a zászlók, aztán a második gólnál egy kicsit elgondolkoztunk, hogy merre tovább… Sajnos “aranylábú fiaink” egyértelműen gyengébbnek bizonyultak fehérvári társaiknál. Ezután a Videoton kicsit visszafogta magát a félidő végéig, és nem uralta annyira a játékot, de sajnos kijelenthetjük, úgy játszottak velünk, mint macska az egérrel.

“Zoli, te vagy a fény az éjszakában. Gyere dolgozz a lámpagyárban!”

A második félidő elején berámoltak még gyorsan kettőt, utána jött egy gyengébb periódusuk. Mi próbálkoztunk még de egyenlíteni sajnos már nem sikerült, pedig az nagyon feldobta volna a tábort. Kifeszítettük az üzenetünket Kocsisnak erre biztonságiak berohantak, hogy azonnal vegyük le, bár mint hozzátették: nem tudják, hogy mi van rajta. Cserébe el lett skandálva párszor. De mégis csak lett eredménye, hiszen 2 nappal később elkezdődtek valamiféle munkálatok a stadionban. Egyáltalán nem szomorkodtunk, de azt elkönyveltük, hogy a sör maradt utolsó hűséges, megbízható társunk… A vége 0-4 lett oda. A vidisták egyébként kb. 200-an képviselték a csapatukat a vendégben, de ebből kevés volt az ultra, számuk 40-50 lehetett, néha énekeltek, meg nyomtak néhány rigmust, de ők se voltak toppon, nem ez volt számukra az év meccse…

A mérkőzéssel kapcsolatban a későbbiekben emlékeink inkább a hazafelé úttal kapcsolatban maradnak. A busz (amiről annyit érdemes tudni, hogy a klub ingyen biztosította és így is csak éppen, hogy megtelt) a stadion mellett lévő Spar parkolójában várt minket. Ami éppen nyitva volt, csak nekünk nem. A kevésbé szimpatikus biztonságért felelős hölgy kitessékelt minket, ezzel együtt kihívta a rendőröket. Megfordultunk és láttuk, hogy 8-12 fehérvári jön felénk csoportban, számunkra bizonytalan szándékkal. Megálltunk és vártunk, hogy mi lesz a vége. Az utolsó másodpercig nem tudtuk eldönteni, hogy mire készüljünk. Közvetlenül mellénk értek és megkérdezték, hogy egriek vagyunk-e. Amire kimondtuk, hogy igen már meg is érkeztek a rendőrök. Nem tudni, hogy a kékek miatt vagy egyébként is ezért érkeztek, de köszöntöttük egymást a fehérváriakkal. Elhangzott egy olyan mondat is, hogy azt hitték, hogy kispestiek vagyunk. Rendben. Hát nem. Mi egriek vagyunk a hazai pályán, Vácott. Nem egyértelmű?

A rendőrök alakzatba állva feltereltek minket a buszra és elindultunk. Az ingyen busszal csak az volt a baj, hogy a sofőr eddig Görögországba hordta vele a nyugdíjasokat és érthetetlen módon nem tudta feldolgozni hazafelé a rendőri felvezetést és azt hogy sör ömlött a szőnyegre, és most figyelj: pár ember ütötte az ablakot és csúnyát mondott a rendőröknek.

Mivel mi magunkban nem tudtunk megtölteni egy buszt ezért széles körben kellett toborozni. Így az idősebb generáció egy kellemes kis kirándulás, helyett egy hangosabb kék-piros fényben világító sör szagú buszban volt kénytelen utazni. És most kell szót ejtenünk a széthányt és hugyozott busz legendájáról. Nem tudjuk, hogy kinek vicces az, hogy ezt terjeszti, de röviden a válaszunk az, hogy nyilván nem történt meg. Persze a késés miatt voltak, akik üvegbe intézték a dolgukat, de ezt nem hiszem, hogy mi találtuk volna fel.

A lényeg, hogy nem lesz több busz. Talán nem is baj, mert amikor csak mi megyünk akkor legalább nincs panaszkodás. Sokan elfelejtik, hogy mi nem egy utazási iroda vagyunk.