Szurkoló: A kérdésem az lenne, hogy mióta szokásod, hogy a mínusz tíz fokban is felgyűröd az rövid ujjú mez ujját?

J. Gy. - Régen sífutó voltam, és az általam sokra tartott egyik versenyzőtől lestem el ez a szokást, amit azóta futballistaként is alkalmazok.

Szurkoló: Üdv! Rád bízták, hogy irányítsd a védelmet, vagy ez nálad alapvető?

J. Gy. - Igen, a Mester rám bízta a védekezés irányítását, de ha ez nem így történt volna, habitusomnál fogva valószínűleg akkor is tőlem "zengne" a pálya. :-)
Szurkoló: Mindenestre nagyon jól csinálod!

J. Gy. - Köszönöm, jól esik, ha így látod.

Szurkoló: Ugye ha nem jutunk fel, akkor is maradsz?!

J.Gy. - A jövőmet az egri futballcsapatban képzelem el. Addig maradok, amíg a szakvezetés igényt tart a játékomra. Nem befolyásolja ezt a feljutás, persze célom az, hogy csapatkapitányként a másodosztályba vezessem az együttest. Úgy néz ki eddig ehhez minden feltétel adott, csak rajtunk, játékosokon múlik, hogy elérjük-e a hőn áhított célt.

Szurkoló: Egerben mát több poszton is játszottál. Melyiken érzed magad a legjobban?

J.Gy. - A kedvenc posztom a védekező középpályás, de nagyon szívesen játszom belső védőt is. Úgy érzem ez a két poszt áll a legközelebb hozzám, de persze mindig ott játszom, ahová az edzőm tesz.
Szurkoló:Hogy érzed magad Egerben? Jól kijössz a játékos társakkal?

J. Gy. - Nagyon jól érzem magam Egerben! Előfordul, hogy ha beesik, egy-egy vereség az rányomja a bélyegét a csapat hangulatára mivel nagy velünk szemben az elvárás, ugyanakkor nagyon tudunk örülni a jó eredmények után. A játékostársaimmal jól kijövök, sokakkal közülük már máshol is játszottam egy csapatban. Vannak, akikkel szoros baráti kapcsolatot ápolok, mint például Romhányi Tomival. Összességében úgy érzem jó csapat jött össze, nem csak szakmai, hanem emberi szempontból is.