– Erik az első komoly tehetség, aki kikerült tőlem, ráadásul a kapcsolatrendszeremnek köszönhetően sikerült csapatot találnunk neki. Ezért a szerződése legalább akkora öröm számomra, mint neki – mondta honlapunknak a korábban az Újpest, a REAC, a Nyíregyháza, az Eger, majd az amerikai Atlanta Silverbacks kapuját is őrző Illyés. – Kétezer-tízben kezdtem el dolgozni vele itt, Egerben. Már akkor nagy tehetséget, komoly potenciált láttam benne. Más is felfigyelt rá, elkerült a Honvéd akadémiájára, de továbbra is tartottuk a kapcsolatot. Közben alakult a kapcsolatrendszerem az Egyesült Államokban és Angliában is, és beajánlottam őt egy angol kapusedző kollégámnak, sőt barátomnak, aki igen magas szinten dolgozott, és nagyszerű kapcsolatokkal is bír (a saját kapusiskolát működtető Billy Stewart a Liverpoolnál is dolgozott Rafa Benítez idejében – a szerk.). Biztos vagyok benne, hogy Erik megállja a helyét, és Fülöp Mártonhoz vagy Bogdán Ádámhoz hasonló karriert fog befutni. Aki az ő korában ilyen kuriózumszámba menő alázattal viseltetik a futball iránt, mindent alárendelve, fanatikusan, elhivatottan készül, az megállja a helyét odakint.

 A kispesti Magyar Futball Akadémia U17-es csapatával bajnoki címet nyert kapus igazi labdarúgócsalád sarja: édesapja, Bukrán Csaba 5-5 alkalommal nyert megyei gólkirályi címet és edzőként bajnokságot, nagybátyja, egyben keresztapja, Bukrán Gábor pedig két évtizedes külföldi pályafutásig és válogatottságig vitte.

 – Kísérteties a hasonlóság az eddigi pályafutásukban – mesélte a büszke apa –, hiszen az öcsém is a hetedik osztályos korában került hazulról, Pétervásáráról Egerbe, majd a nyolcadik után Kispestre, és onnan fiatalon külföldre. Nagyon sokat köszönhetünk a Honvédnak, mint ahogy az Egri Kapus Akadémia vezetőjének, Illyés Dánielnek is. De úgy éreztük: ha a fiamnak megvan hozzá a tehetsége, és olyan sok vetélytársa közül megkapja a lehetőséget Angliában – csak azon a héten norvég, dán, spanyol és persze angol kapusokkal kellett versengenie –, akkor mennie kell.

 Eriket édesapja is elkíséri a Boltonhoz, de csak azért, hogy ellenőrizze a szerződést, és megismerje azt a családot, ahol a fia második otthonra lel majd (a távolról vagy egyenesen külföldről szerződtetett ifijátékosokat holland mintára, befogadó családoknál helyezik el). Ő már pénteken hazajön, Erik pedig rögtön marad is odakint, hogy elkezdje az új életét.

– Hogyan kerültél kapcsolatba a Boltonnal? – kérdeztük immár Eriket.

– Már három éve, hogy az Egri Kapus Akadémián dolgoztunk, ahol Illyés Dániel készített rólam egy videót, összevágva meccsjeleneteket és az edzésmunkát. Ezt több ismerősének elküldte, és rögtön voltak is érdeklődők, elsőként a Wigan. Először ott jártam próbajátékon, de edzőváltás is történt, és az áramat is sokallták, így jött képbe először az Everton, majd a Bolton. Oda is meghívtak egy hétre, és ezalatt sikerült bizonyítanom.

 – Hogy tetszettek a körülmények, a társak, az edzők fogadtatása?

– Minden nagyon tetszett, amit láttam és tapasztaltam. Természetesen a körülmények is teljesen rendben voltak, nem beszélve a játékosok és az edzők közvetlenségéről, akik mindenben segítettek, például ők hoztak-vittek az állomásról.

 – Gondolom, Bogdán Ádám segítségére is számíthatsz.

– Így van, bár ő a Boltonnál töltött próbajátékom idején nem tudott meglátogatni, mert létfontosságú meccsre készültek az első csapattal. De korábban, Wiganbe eljött, és most is megígérte, hogy amint kimegyünk, mindenben segíteni fog, ha kell, a tolmácsolásban vagy a szerződés ügyében is.

 – Tényleg, a kispesti akadémián nyilván tanultad, de hogy megy a nyelv?

– Megértetem magam, ezzel nincs problémám, de a szerződés szövege ugye más.

 – Mik a terveid, mikor szorítod ki Ádámot az első csapat kapujából?

– Azért az még odébb van. Egyelőre, gondolom a tartalékcsapathoz megyek, aztán minden erőmmel azon leszek, hogy minél többet tanuljak, dolgozzak, és sikerüljön továbblépnem. Annyi biztos, hogy maximálisan csak rajtam múlik majd a dolog.

 – Mit szóltak a Honvédnál, amikor közöltétek, hogy eljöttök?

– Nem volt problémánk egymással, már jóval a bajnokság megnyerése előtt tudtuk, hogy nem maradok. Ezért sem újítottuk meg a szerződést december, január tájékán. Úgy voltam vele, hogy a képzés idehaza magasan a Honvédnál a legjobb, tehát, ha egy lépcsőfokkal még följebb akarok lépni, akkor a külföld a megoldás.

 – Ugye, volt már példa a családban hasonlóra?

– Igen, a nagybátyám nagyon hasonló utat járt be, habár ő talán fél évvel hamarabb került ki (Bukrán Gábort bő húsz éve a belga Charleroi szerződtette Kispestről, majd spanyol, angol és osztrák csapatok után tért vissza Belgiumba, ahol most, 37 évesen is légióskodik – a szerk.). Természetesen napi kapcsolatban vagyunk, és nem csak hogy kikértem a véleményét, de a tapasztalatával, a gyakorlatával és a nyelvtudásával gyakorlatilag ő intézett mindent az ügyemben. Olyan, mintha a menedzserem lenne.

Hanti Gábor

NB1.hu