Azonban igazából nem kérdezte senki, hogy - miközben a bajnok vízilabda csapattal vízbe ugortak – ugyan miért nem volt idejük városunk vezetőinek kilátogatni a feljutásról döntő meccsre, esetleg az első NB I-es mérkőzésre, miért nem segítették hathatósan a villanyvilágítás kiépítését, a TAO megszerzését, miért volt az, hogy a stadion bérleti díja ez időben a korábbi évekhez képest sokszorosára emelkedett, vagy hogy a bajnokság befejezéséhez miért az MLSZ-nek kellett 10 millió forintot adnia. Esetleg hogy a kialakult helyzetben miért nem állt nyilvánosság elé a város vezetője, miért nem működött közre a város ezt követően, hogy az egylet legalább az NB-II.-t (és így a stadion-rekonstrukcióra szánt több száz millió forintot) elérje és ne kelljen két osztályt „zuhannia”, miért lett új sportért felelős alpolgármester, aki persze szintén nem tudott elmenni az új egylet „összetartására”, melyre meghívták, stb.-stb.

Nem sikerült megtudnunk, hogy miért nem élvez a felnőtt foci semmilyen városi támogatást, miért nem kívánt, illetve kíván legalább részben tulajdont szerezni az önkormányzat az aktuális klubban, miért nem segít ebben a krízishelyzetben a város vezetése olyan helyi, vagy legalább helyi kötődésű vállalkozó(k) megkeresésében, megnyerésében, aki(k) megmentheti(k) a haldokló egri focit. Épp a mai nap lehetett olvasni egy helyi sportoldalon, hogy a városi síbajnokságot fél millió forinttal támogatja a város, amely emellett minden évben szponzorokat is felkeres...... Nem is kommentáljuk. Támogatás helyett van viszont nihil. No meg hallgatás, vagy egyszerű elutasítás... Volt olyan szurkoló aki ősszel felvetette, a stadion „születésének” 60. évfordulóját, ha szerény körülmények közt is, de meg kellene ünnepelni. Az ESSE elnöke vállalta volna a szervezést is. A város válasza azonban ekként hangzott: nincs mit ünnepelni.... Lehet szidni a klub volt tulajdonosait, vagy magát a hazai futballt, de mégis, kinek kellene azért tenni, hogy ne kelljen szégyenkezni? Lehet, hogy a vízilabda emeli Eger „fényét”, azt azonban az elmúlt időszak futballja legalább annyira rombolta....

Ilyen előzmények után azt gondolná az ember (mert a szurkoló is az, még ha sokan vitatják is), az elmúlt időszak rádöbbenti városunk vezetőit, hogy talán máshogy kellene. Talán segíteni kellene a nulláról induló ESSE-t abban, hogy mihamarabb a megyeszékhelyhez méltón, minimum másodosztályú csapata legyen a városnak. Ha másért nem, a sokat hangoztatott fiatalok sportra nevelése érdekében, az utánpótlás végett, vagy a szurkolókért, esetlegesen egy sokcélú hasznosítást lehetővé tévő stadion-felújítás megvalósításárért az önkormányzat tulajdonában álló, szomorú látványt nyújtó stadionban. (Hozzátesszük halkan, meggyőződésünk, a lokálpatriotizmus nem csak a fertálymesterek, a bor-, meg ki tudja milyen lovagok, városvédők tevékenységében mutatkozhat meg, hanem a sportban is, melyek közül talán még mindig sokakat érdekel a futball.) Lehet azt mondani, hogy a foci sem a régi. Azonban az ESSE keretei közt közel 200 igazolt labdarúgó van, akik többsége utánpótlás korú. És ez a szám (a közelmúlt eseményei dacára) folyamatosan nő. És akkor még a más egri egyletekben, vagy a Mezőkövesd színeiben játszó gyermekekről nem is beszéltünk. Ráadásul jelenleg olyan ember áll ez egyesület élén, akiben – a korábbi időkkel ellentétben – talán a városnak sincsenek fenntartásai. El kell végre dönteni, mi a cél: az ügyes gyermekek más településeknek szerezzenek győzelmeket és dicsőséget (miként teszik azt ugyancsak szomorú módon jelenleg is Mezőkövesden focizó focista-palánták), vagy meg tudják mutatni szüleiknek, rokonaiknak, ismerőseiknek, hogy hogyan tudnak Eger csapatáért küzdeni.

Ne értsen félre senki, nem vízilabda szintű támogatást kérünk számon a városon. Tudjuk, az a „zászlóshajó”. De amennyiben jövőre az elérhető közelségbe kerülő megyei I. osztályban nem tud olyan ütőképes csapatot kiállítani városunk, amely esélyes lehet az osztály megnyerésére, talán minden lehetőséget elszalasztunk, ami a jelenlegi sportot, futballt támogató közegben előre vihetne. Tudjuk, a megyei II. osztályban játszó csapatunk fizetség nélkül játszik. Köszönjük nekik és örülünk is sikereiknek. A magasabb osztály megnyerése viszont pénz nélkül nem lehetséges... Egyetértünk abban, hogy a foci - legalább részben - piaci alapokon nyugodjon. A megyei I. osztályú bajnokság esetleges megnyerése, magasabb osztályba történő lépés után valóban az egyletnek kell olyan szponzort, támogatót találni, akinek az NB III. már kellő reklámértékkel bír és támogatja csapatunkat. (Megjegyezzük, a korábbi támogató Jámbor János, illetve Vancsa Miklós részéről elhangzottak olyan ígéretek, hogy NB III esetén talán ők is segítenének.) Egy – minimum megye I-es szintű csapatot megillető – támogatás évi rendszerességű nyújtása azonban megítélésünk szerint nem hogy nem terhelné meg jelentősen városunk büdzséjét, de az egyszerűen elvárható is lenne. Ha ezt Andornaktálya, Verpelét, vagy éppen Maklár meg tudja tenni, Eger ugyan miért nem?

A szurkolók nevében elvárjuk városunk vezetőitől, hogy az önkormányzat ne csupán a szőlészetet, a bort, a borászokat, az idegenforgalmi látványosságokat vagy a termálvíz adta lehetőségeket, esetleg olimpiai bajnokokat adó vízilabdázóinkat tekintse a város értékeinek, hanem a ma is számtalan gyermeket naponta megmozgató futballt is! A futballt, ezen belül az ESSE-t tekintse végre a város saját csapatának. Ennek bizonyítékául pedig Eger rövid és középtávú sportprogramjának kidolgozása során abba (minimálisan) építse be az alábbiakat:

1.) A felnőtt labdarúgás valós, erkölcsi, és anyagi alapokon nyugvó, hosszú távú és kiszámítható (legalább a megyei I. osztály megnyeréséhez elegendő) támogatása minden naptári évben! Tudomásul kell végre venni, hogy önmagában az utánpótlás támogatása zsákutca, legyen perspektíva az egri gyerekeknek egy helyi, legalább NB-II.-es csapat, hogy ne a környező kisvárosok utánpótlás csapataiban kelljen, hogy játszanak.

2.) A fentieken túl is tegyenek meg mindent a sportág helyi presztízsének visszaszerzése érdekében. Ezen belül tegyenek valós, konkrét lépéseket szponzorok keresése, TAO-s források felkutatása végett!

3.) Mozgassanak meg mindent, hogy a jelenleg Egerben edző, de más megye városának színeiben játszó gyermekeknek lehetőségük legyen egri mezben játszani és ide dicsőséget hozni!

4.) Biztosítsák, hogy a csapat már tavasztól a stadionban tudjon játszani! Gondoljanak bele, milyen érzés az egri szurkolóknak, hogy kis települések csapatai ki tudják fizetni a bérleti díjat, a város egyetlen futball csapata nem. Ezzel egyidejűleg – az egri futball jövője, a fent írt presztízs helyreállítása érdekében is – az egri csapatoktól ne szedjenek bérleti díjat a stadionban!

5.) Amennyiben vége a „korcsolya-szezonnak”, tegyenek meg mindent, hogy a salakos pálya helyén egy élőfüves gyakorló pálya épüljön. Hazánkban, minden stadionban van egy centerpálya és egy másik úgynevezett edzőpálya, csak Egerben nincs! Meg vannak a lehetőségek arra, hogy szinte aprópénzből megépüljön!

6.) Deklarálják, hogy a Bárány uszoda felújítására átcsoportosított önerő 3 éven belül kompenzálva lesz a stadion felújítására, tegyenek meg mindent a stadion állagmegóvására, és pályázzanak központi pénzekre, lobbizzanak a kormánynál amíg nem késő!

7.) Felröppent a hír, hogy a Bozsik program központját az MLSZ helyi szerve Hatvanba telepíti. Ezt akadályozzák meg, mert több mint 200 egri gyereket érint!

A fenti témában álláspontjuk kifejtésével kérjük, a város sport koncepciójának kidolgozása előtt adjanak választ a szurkolóknak melyben valamennyi megjelölt pont tekintetében szíveskedjenek indokolt, nyilvánosság előtt is vállalt véleményüket kifejteni, mit tartanak teljesíthetőnek, illetőleg mit (és miért) nem.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a döntés a város kezében van. A megjelölt „elvárásaink” azonban csupán kisebb részben anyagi természetűek. Hozzáállás kérdése is. Hozzáállásé, melyet régóta hiányolunk. Ennek okán esetleges elutasításunk, vagy negatív válaszuk esetén készek vagyunk magasabb fórumokon is jelezni a szűkebb hazánk futballját érintő gondokat. Nem gondoljuk, hogy csak ott lehet futball, ahol Kósa Lajosok, Deutsch Tamások, Tállai Andrások vannak, miként azt sem, hogy ahol a képviselők egyike sem érzi magáénak a focit, az feltétlenül ezen szép sportág halálos ítéletével kell, hogy egyenértékű legyen....