admin: - Sajnos az elmúlt hetekben felnőtt szinten nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan szerettük volna. A Heves elleni vereség még talán emészthető, a Tarnalelesz elleni hazai mérkőzés viszont valljuk meg őszintén, kudarcnak tűnik. Persze a kupameccsen javítottunk, de az egy másik leleszi csapat volt. Miként értékeli elnök úr az elmúlt időszakot?

Harmati Péter:- Eddig is, ezután is hallgatni fogok a szurkolói kritikákra. Mindenkinek igaza van, nem magyarázkodunk, nem is bújunk semmilyen kifogás vagy indok mögé. Mi vállaltuk a felnőtt csapat indítását ennek minden szépségével, előnyével, de nehézségével is. A magunk módján próbálunk mindent megtenni, ez ennyire elég most. Azon vagyunk, hogy minél előbb magasabb szintre érjünk, de továbbra is tartom, amennyire lehet, helyi kötődésű játékosokkal! Ha hibázunk vállalom, ezért a kritika is engem illet. Én választottam az edzőt, én teremtek annyit, amennyi van.

admin: - Mint a megyeszékhely csapatát, mindenki minket szeretne legyőzni, kettőzött erővel játszanak ellenünk a riválisok. Emellett milyen nehézségek hátráltatják az Ön, illetve a csapat munkáját, tevékenységét?

Harmati Péter: - Eger csapatáról van szó, de ne feledjük, a néhány szurkolótól érkező erkölcsi támogatáson, a média segítségén, valamint az önkormányzat által nyújtott „pályabiztosításon” kívül egyedül vagyunk. Vagyis bár Egert képviseljük, sokan talán joggal mondják, valójában ez Harmati Péter, vagy jobb esetben néhány ember csapata. Pedig a célunk nem ez. A játékosok nem kérnek pénzt, de attól még vannak egyéb kiadások. Tudom, más csapatoknál is, ezért nem magyarázkodtam ilyen értelemben soha, s nem is akarok ezután sem. Lehet kevés az, amit tenni tudunk, de ennyi telik tőlünk. Bármikor, bárkitől elfogadom a segítséget, ha jobbat, többet tud, jöjjön, átadom a vezetést, s teljes mellszélességben segítem őt tovább. És ezt teljesen komolyan gondolom. Mert még ha kicsit furcsán is hangzik, úgy érzem, sem a politika, sem a támogatók nem nyújtanak valós, érdemi segítséget, mintha azt mondanák, Harmatinak nem adunk, oldja meg maga. Pedig összefogással, valós támogatással sokra vihetnénk. De – s bár így nem kezdünk mondatot – higgyék el, komolyan vesszük. Nagyon is!

admin: - Mi újság a második fronton, az utánpótlás területén?

Harmati Péter: - Az utánpótlás: szintén mindenki mond mindent, s az a baj, hogy mindegyikben van több-kevesebb igazság. Jó magyar szokás szerint mindig másban keressük a hibát, legyen ez edző, gyerek, szülő. Jó lenne ezen a mentalitáson legalább egy kicsit változtatni, néha magunkba is nézni.

admin: - Krecska János személyében új szakmai segítség érkezett. Hogyan sikerült őt, illetve az általa hozott „elvárásokat” beépíteni a rendszerbe?

Harmati Péter: - A mai magyar mentalitásra jellemző, hogy a változásokat, változtatásokat senki sem szereti, akár csak a kritikát. Még ha a résztvevők elismerik is mások munkáját, meg kell érteni, tudomásul kell venni a változásokat is, amit az élet hoz. Ezeket nem is szeretném ecsetelni, hisz mindenki tudja, mire gondolok. Annak a hozzáállásnak viszont, hogy mindenki sztárolja magát, csak a másik lehet a rossz, hisz ő a legjobb, véget kell vetni. Tudjuk, neveltünk ki magyar szinten tehetséget, de akkor is gyengék vagyunk. Erőben, játékban, fizikumban, dinamikában. S ez nem pénz és létesítmény kérdése. S itt mindenki hibás, élen az egyesület vezetésével. Ezen szeretnénk változtatni, de tudomásul kell venni, hogy ezek változtatással járnak. Egy cégnél is van ilyen mikor új vezető érkezik. Van, aki ezzel egyetért, valaki nem. Attól még az van, az idő majd eldönti jó volt-e a változtatás. Az egyik szülő, gyerek azért reklamál – jogosan – mert nincs erőnlétünk, fizikumban erősebbek mások, másik, azért mert erőnlétire nem szeret járni a gyerek stb.

Mi a magunk részéről csak annyit tennénk hozzá, tudjuk, ma már az adott település, mondjuk ki, a politika támogatása nélkül nagyon nehéz érvényesülni, bármilyen sportról is legyen szó. Látjuk, halljuk, más sportágakban (vízilabda, kézilabda) sikerült olyan embereket a sportág mellé állítani, akik ha másként nem, lobbi tevékenységükkel rengeteget tesznek az adott sportág felemelkedéséért. Nem sajnáljuk tőlük, sőt büszkék vagyunk ezekre az eredményekre is. Nem tudjuk, nem értjük azonban, kis hazánkban miért nincs, nincsenek ilyen, a futballt (is) segítő emberek. Talán joggal kérdezzük: a kézilabdának – még ha valóban dinamikusan fejlődik is – Egerben mennyivel nagyobb a hagyománya, mint a futballnak? De ott van egy Szabó Róbert… A vízi sportokban pedig említhetjük a város korábbi alpolgármesterét. Arra is kíváncsiak lennénk (persze, ha kapnánk érdemi választ), a jelenleg alpolgármester miért nem tud érdemben kiállni a fociért? Nem igaz, hogy nem érdemelné meg az itt játszó több száz labdarúgó. Ígéretek talán hangzottak el a város vezetői részéről, érdemi segítség azonban vajmi kevés érkezett eddig. Az elmúlt időszak után legalább egy kis lökést adhatna a város, hogy valóban magasabb szinten lehessen művelni a labdarúgást is. Kíváncsian várjuk azt is, hogy az áprilisban „kiosztható”, sportcélú támogatásból ki és hogyan részesül majd. Kap-e a foci. Vagy legalább szponzorok felkutatásában kapunk-e segítséget……