Szándékosan aludtam egyet a mérkőzésre, mert véletlenül sem szerettem volna olyat írni, ami esetleg bántó, vagy túlzottan szigorú lett volna a csapattal, a vezetőkkel szemben. Meg egyébként sem szabad egyetlen meccsből kiindulni, hosszú még a bajnokság, vissza lehet hozni az itt elvesztett pontokat, bla-bla-bla….

Mindenki tudja azonban, hogy egy sorsdöntő meccsen vagyunk túl, sajnos vereséggel. Emiatt mégiscsak megosztanám – szubjektív – érzéseimet, gondolataimat: A mérkőzés jelentőségét nem szeretném ecsetelni. Ehhez képest számomra furcsa volt, hogy ha a sérült Dóczit nem is sikerült „felépíteni” erre a meccsre, miért gondoltuk, hogy megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy Antal még a cserepadon sincs. (A hírek szerint egészséges már.) Miért elégedünk meg egy ilyen mérkőzés kapcsán azzal a magyarázattal, hogy az egyik védőnk (akikből egyébként sincs túl sok) munkahelyi elfoglaltság miatt nem lehet jelen. (Persze tudom, fontos a munka, abból él a megyeiben játszó játékos. De legyen az bármilyen különleges munkahely is, nem volt megoldás cserére, stb.) Kicsit úgy éreztem, olyasmi a helyzet, mint amikor tavaly a GYAK eljutott a sorsdöntő, feljutásról döntő idegenbeli meccsre, amin többen nem tudtak részt venni. Hát kinek fontos itt kérem az egri foci? De biztos én vagyok túl kemény.

Magáról a mérkőzésről. Azzal kezdeném, nem játszottunk jól. Az első félidőben bár voltak lehetőségeink, az ellenfél szinte egyetlen komolyabb helyzetéből gólt ért el. Lehet erre azt mondani, nincs szerencsénk. A szerencséért azonban meg is kell dolgozni…. A GYAK remekül használta ki a széleket a védők mögé ívelt labdákkal. Valószínűleg látták már csapatunkat…. Ezzel együtt a nyílt sisakos játékban nekünk is akadtak jobb megoldásaink, bár rengeteg hiba tarkította játékunkat. Ami aztán a második félidőben jött, még lehangolóbb lett. A betömörülő, védekezésre berendezkedett Gyöngyös ellen nem tudtunk mit tenni. Helyzetig sem igen jutottunk el, amikor egyszer (a több tucat beadásból, szögletből) végre sikerült eltalálni Monvai fejét. Látszott azonban, hogy erre a játékstílusra nem vagyunk felkészülve. Pedig megyünk még néhány helyre, ahol valószínűleg hasonlóan fognak védekezni ellenfeleink…. Sajnos rengeteg átadási hiba, pontatlanság jellemezte játékunkat ekkor is. El kell ismerni, a Gyöngyös csapatként jobban működött, masszívabb futballt játszott. Nálunk valahogy ez nem látszott annyira. De az egyenlítéssel mégis úgy tűnt, legalább ponttal távozhatunk. Ekkor meg a rutin nem volt meg. Tudni kellett volna, mi a teendő ilyenkor, nem egészen 10 perccel a vége előtt… Nem akarok senkit és semmilyen csapatrészt kiemelni, vagy „letorkollni”, de számtalanszor leírtam: amíg Kaszás, Somogyi belső védő párost nem tudjuk pótolni, és szélső védőink sem rukkolnak elő jobb teljesítménnyel, mit sem várhatunk feljutás terén. Bármilyen jó csapat is ezen a szinten a GYAK, 3-4 helyzetből két gólt kapni, nem éppen a védelem dícsérete. persze ezen a meccsen sajnos a középpálya és a támadó szekció sem nyújtott kiemelkedőt.

Bollók Gábor: Sajnos hiába bizonyította, hogy jó kapus, ez nem volt elég. Sokatmondó, hogy talán egyik legjobbunk volt. Bravúrt is bemutatott, és – az egyébként remek, életerős - Ivony fejesébe is bele tudott érni, sajnos nem eléggé….Osztályzata:7.

Farkas Krisztián: A heol tőlünk őt és Kaló Ádámot hozta ki jóként. Hát nem tudom. Küzdött, hajtott, ezzel nem is volt baj. Azonban ami az előnye, az talán most hátrány is volt. Felfutásai okán sokszor hatalmas lyuk tátongott mögötte, amit ellenfelünk igyekezett kihasználni. Szerintem ő sem igazán emelkedett ki a „szürkeségből”. Osztályzata:5.

Kaló Ádám: Ő talán tényleg kicsit felé tudott nőni a nagy átlagnak. Nem állítom, hogy hiba nélküli volt játéka, de az ő igyekezete hajszállal jobb játékkal párosult. Az egyenlítő gólunkban pedig elévülhetetlen volt a szerepe. Osztályzata:6.

Sebe Márk: Egy szimpatikus, jó felépítésű fiatalemberről van szó. Nem tudom, ez az igazi szerepköre, vagy sem, de itt kell(ett) teljesítenie. A rutin mindenképpen hiányzik belőle, de ez korának is betudható. Osztályzata:5.

Szövetes Krisztián: Úgy tűnik, szeretne bizonyítani. Ezzel együtt sajnos a játékába sok hiba csúszik, csúszott. Osztályzata:5.

Dorkó Alex: Sajnos a középpálya legtöbbször nem a miénk volt. Ebben bizony ő is vastagon benne volt. Gyorsaság, kellő határozottság és harcosság. Ez kellene… Osztályzata: 4.

Gresó Mátyás: A legutóbb azt írtam, egy jó átlagot hoz is mindig. Ugyanakkor mintha kicsit bátortalan lenne, pedig ebben az osztályban akár brillírozhatna is. Hát most még az átlagos se nagyon sikerült hozni. Körülményes, lassú volt, semmilyen pluszt nem tudott hozzátenni játékunkhoz. Neki itt vezéregyéniségnek kellene lenni! Ez most nagyon hiányzott. Osztályzata:.4,5

Szucsik Ádám: Középpályánk legjobbja volt, bár mivel az ellenfél a széleket lezárta, nem nagyon tudott érvényesülni gyorsasága. Osztályzata: 5.

Árvai Ádám: Az elmúlt hetek játéka, hozzáállása biztató, még ha ezen a derbin ő sem tudta megváltani a világot. De ha megmarad alázata, lesz még ettől is jobb. Talán ha az első félidőben a lasztit „nem sikerül” eltérdelnie szemben a kapussal…. Osztályzata: 5,5.

Pataki Viktor: Eddig elnéző tudtam vele lenni, most nem. Súlytalan, erőtlen, lassú volt. A párharcokat nem vállalta fel, nem volt elszánt. Nem látom benne a meggyőződést, a hitet, ami korábban magabiztossá tette… Osztályzata: 4.

Montvai Tibor: A gól az gól, még ha a fejére rajzolták is a labdát. Sajnos azonban dicsérhető akaratán kívül nemigen lehet őt sem megsüvegelni. A rá játszott labdákkal ritkán tudott mit kezdeni, bár kétségtelenül kettőzött figyelemmel kísérték a gyöngyösi védők. Osztályzata: 5.

Azt hiszem, egy ilyen meccsen érdemben akkor lett volna esélyünk, ha a 6-os, esetleg attól jobb osztályzatok jellemezték volna teljesítményünket. A szürkeségből azonban nem sikerült kitörni. Ezzel együtt valóban nem dőlt el a bajnokság, menni kell előre! Hajrá ESE!