Nagy öröm, hogy a CSAPAT rácáfolt múlt heti írásomra. Ilyen teljesítménnyel előrukkoló egyletünk ellen biztos, hogy nehezen fog megbirkózni bármelyik bajnokságbéli ellenfelünk! Persze kérdés, mennyire lehet tartani ezt a szintet, mi lesz, ha más stílussal találjuk szemben magunkat, stb. De ez itt most feltétlen a dicséret helye. A fiúk az első perctől az utolsóig jó felfogásban, kellő harcossággal, és ami talán a legfontosabb, megfelelő kreativitással játszottak. Mindenki odatette magát, egytől-egyig. Lehet, hogy a tárkány foghíjas volt, lehet, hogy nekik az idegenben játszott rangadón még a vereség is inkább belefért (bár nem hinném, hogy ilyen zakóra számítottak volna), mint nekünk. A szombati játéknapon azonban azt hiszem, a megye 1 bármelyik gárdáját legyőztük volna. Játékosoknak, vezetőknek egyaránt kijár a dicséret. Csak így tovább!
Bollók Gábor:
Megint nem sikerült lehozni a meccset kapott gól nélkül, de ez egyrészt az eredmény ismeretében nyugodtan megbocsátható, másrészt nem is Gábor felelőssége.
Osztályzata: 8.
Farkas Krisztián:
Fontos láncszeme volt csapatunk játékának. Megindulásai, felfutásai rendre veszélyt jelentettek, még ha gólt „csak” 11-ből ért is el. Ugyanakkor többször is jól szűrte meg az ellenfél támadásait.
Osztályzata: 8.
Dóczi István:
Hozta azt, ami elvárható tőle. Jól játszott, és még ha voltak is meleg pillanatok a kapunk előtt, nem is kellett ettől több. A védelem egyik oszlopaként megakadályozta, hogy ellenfelünk szorossá tegye a meccset és ezzel vérszemet kapjon.
Osztályzata: 8.
Sebe Attila:
Egyre jobban teszi a dolgát. Most talán kicsit kevesebbet húzódott fel, mint a legutóbbi hazai meccsen, azonban ezen a napon ezt kellet tenni.
Osztályzata: 8.
Kaló Ádám:
Remekül szedte össze a labdákat és ebből építette támadásainkat. Nagyon fontos az ő játéka, ami most (is) meg volt.
Osztályzata:8.
Sebe Márk:
Talán kicsit kevesebbet lehetett észrevenni, mint társait, de ez mit sem (maximum egy osztályzatot) von le érdemeiből.
Osztályzata:7.
Gresó Mátyás:
Nagyon örültem annak, hogy ő is jól „felszívta” magát erre a meccsre. Most már voltak olyan periódusok a meccsen belül, amikor az általam hiányolt „vezér” is „kijött” belőle. Önzetlensége nagyon szimpatikus!
Osztályzata: 8.
Szucsik Ádám:
Nem feltétlen kell ide a nagyobb játéktér, a tárkány játéka lehetőséget adott arra, hogy – Árvaival egyetemben – érvényesítse gyorsaságát. Ez alaptétel volt játékunkban. Be is jött rendesen…
Osztályzata: 8.
Árvai Ádám:
Gólt rúgott, előkészített és tizenegyest harcolt ki, vagyis tevékeny részese volt ő is megérdemelt győzelmünknek. Személy szerint nagyon örülök annak, hogy úgy tűnik megérett arra, hogy a felnőttek közt bizonyíthasson, és nem is akárhogy él ezzel a lehetőséggel. Nagy tehetségünk.
Osztályzata: 9.
Pataki Viktor:
Az a fránya gól…. Csak ez hiányzott most tőle. Egyébként remekül mozgott, jó labdákkal hozta helyzetbe társait. Az önbizalmának azonban bizonyára jót tenne, ha betalálhatna. De amíg így játszik, a többiek pedig ilyen szorgalmasan rúgják a gólokat, ezzel sincs nagyobb baj.
Osztályzata: 8.
Montvai Tibor:
Mesterhármas a rangadón! Ez önmagában is árulkodik teljesítményéről. Lehet, hogy kicsit presztizs-harc is volt a részéről a mostani, de nagyon jól irányította csapata játékát.
Osztályzata: 9.
Én most kiemelném Csuhay József szerepét is. Remekül készítette fel erre a meccsre a fiúkat úgy, hogy az elszántság és a jó játék nem párosult görcsösséggel. Ez feltétlenül az ő érdeme is.
És mert mégis csak egy rangadóról volt szó, néhány mondat ellenfelünkről. Igyekeztek szervezetten játszani, de ez főként a második félidőben nem nagyon sikerült. A hirtelen igazolt játékosok nem tudtak érdemben segíteni, az egyébként is foghíjas csapatnak egy-egy – Egert is megjárt - tagja pedig érthetően nehezen viselte a nagyarányú vereséget, de meg kell említeni, nem voltak durvák. Mindenképpen szimpatikus volt (azzal együtt, hogy ezzel minket is segítettek), hogy az utolsó percig mentek, igyekeztek, de az nem az ő napjuk volt. Reméljük, a Gyöngyös ellen összekapják magukat….
