Rendhagyó módon most nem értékelem a játékosokat egyesével, inkább egy általános jellegű kis írással jelentkezem. Teszem ezt két okból. Egyrészt az őszi szezon végén sikerült egy jó eredményt elérni, aminek köszönhetően bizakodva várhatjuk a tavaszt, másrészt pedig azért, mert ez a meccs csapategységet követelt, csapatként kellett jól működni a siker érdekében és ez szerencsére meg is volt. Még ha játszottunk is jobban, látványosabban az ősszel, azt hiszem mindenki, aki pályára lépett, dicséretet érdemel. Egy szívós, hazai pályán ezidáig vereséget nem szenvedő ellenfél, vacak, göröngyös pálya, folyamatosan a játékvezetőt szidó, és játékosainkat heccelő szurkolók, igen gyenge játékvezetés sem akadályozta meg mieinket a győzelem elérésében. Nem volt könnyű, de talán annál értékesebb győzelem volt, ami megmutatta, hogy a csapat valóban tud egymásért küzdeni, mindenki alá tudja vetni magát a közösség érdekeinek. Mint ahogy Sebe Attila megalkuvás nélkül igyekezett feltartóztatni Besenyeit, s ha kellett elől is feltűnt, Monvai Tibor gólja mellett a védekezésből is kivette a részét, és egyébként is mindenki tette a dolgát, talán kicsit többet is. Ezért – miként az egész őszi teljesítmény okán – kalapemelést érdemel a csapat. Gratulálok! Ezen az úton kell tovább haladni és meglehet a várva várt eredmény. Egyetértek Montvai Tiborral abban, hogy a megye I talán – egri szurkolóknak mindenképp – legjobb csapata az Eger, és ha a pontok számában ez még ma nem is látszik, azt gondolom, nyárra valóban jobb lehet mindenkinél…Pontokban mérve is! Azt hiszem, a fejlődés lehetősége a mieinkben van meg a legjobban, csak jól kell sáfárkodni vele. De egy kis üröm az örömben: sikerült a hazai szurkolók közt helyet találnom. Jártam már néhány kis településen, ahol bizony mindenféle beszólás, bekiabálás volt hallható. Ami viszont Hevesen volt e téren, kissé elszomorító. Az egyébként sokszor tévedő játékvezetők tevékenységét nyomdafestéket nem tűrő módon kritizálták, érdekes módon talán akkor a legjobban, amikor a sípmester épp a meinket sújtotta téves ítélettel. Nem állták meg a „nagy megyeszékhely” csapatának, a jelen helyzetben is a szívüket a pályára kivivő csapat játékosainak heccelése nélkül, ami persze sokszor tovább is ment ennél…. Az pl. hogy lépj rá, rúgd meg, taposs rá stb, nem a legsportszerűbb szurkolás. Ha jól láttam, még azt a néhány, egyébként csendesen szurkoló egrit is sikerült megtalálniuk… Lehet, hogy Bessenyei Feri hálás a szurkolóknak az egész éves szurkolásért, én ennek szépségét nem láttam, a sportszerű buzdításnak bizony nyoma sem volt… És néhány szó a játékvezetésről is. Tudom, hogy megye I, és nem BL. De, könyörgöm, legalább az ilyen, téttel bíró mérkőzésekre kellene játékvezetőt és nem dilettánst küldeni….Bessenyei Ferenc több ízben „felültette” a sportit, nem egy esetben még lapot is sikerült „kiharcolnia” a játékvezetőnél a vele szemben védekezőnek. Pedig számtalanszor teljesen szabályosan, esetleg testtel igyekeztek távol tartani őt kapunktól. Ha valaki megnézi a lapok számát, láthatja, hogy az egyébként koránt sem sportszerűtlen csapatunk igencsak besárgult. Az idényben gyűjtött sárga lapok egy harmadát (!) kaptuk ezen a meccsen, miközben a semmivel nem „kisasszonyosabb” focit játszó hazaiak megúszták kettővel……Talán egyszer valaki belátja, hogy ide sem árt igazi sípmestert küldeni.