Örömmel ballagtam ki a vasárnapi Imola-Hírlap kupára, mivel már hosszabb ideje nem láttam „élőben” csapatunkat.

Az előző évek tapasztalatai persze azt sugallták, nem sok babér teremhet itt nekünk, de a jó szurkoló (már ha az vagyok) állva hal meg, mindig bízik.

Szerencsére annak ellenére, hogy fiatal csapatunk alapvetően nem erre a játéktérre született, nem kellett szégyenkeznünk az eredmények okán. Talán az utolsó meccs vége és az ott látott játék lett egy kissé gyengécske, de sebaj. A magasabb osztályban jegyzett Hatvant a csoportmeccsek során majdnem sikerült megfogni, míg a Hevest ha nem is magabiztosan, de mégiscsak két góllal múltuk felül. Aztán a tárkány ellen egy gólszegény döntetlen, melyet követően valóban szinte csak a balszerencsén múlott a döntő….

Vagyis én azt mondom, dicsérjük meg a csapatot. Igyekeztek, ami most ennyire volt elég. Meg hát nem is itt kell feltétlen győztesnek lenni.

És ha már itt tartunk. Csapatunkban bemutatkozott Lakatos Béla. Azt gondolom, ő erősítést jelent majd. Nem csupán azért mert magasabb osztályt is megjárt, tapasztalt játékosról van szó, hanem a mutatott játéka is ezt vetíti elő. Persze nehéz a vasárnapi teljesítményből, az ott mutatott játékból messzemenő következtetéseket levonni, de az már most látszott, tapasztalatát igyekszik kamatoztatni. Egyfajta vezére igyekezett lenni a fiataloknak. Védekezésben kemény, határozott volt, és a támadásokból is kivette a részét. Két gólja is „jó” jel lehet. Bízunk benne, hogy valóban tud segíteni céljaink elérésében.

És még valami. Sajnos az ilyen jellegű tornák veszítettek korábbi fényükből. Manapság kevesebben nézik meg a helyi, környékbeli fiatalok játékát. Maradnak inkább a tv előtt. Ezzel együtt örömmel láttam, hogy talán kicsit több néző ült a lelátón, mint előzőekben. És végre egyszer-egyszer felhangzott a Hajrá Eger kiáltás is…