Hosszú kihagyás után láthattuk a mieinket játszani pénteken. Jó volt újra meccsen szorítani a csapatunkért, még ha „csak” egy edzőmeccsről is volt szó. Néhány szurkoló, köztük jómagam is kíváncsi voltam, hogy az újakkal erősödve mire lehetünk képesek egy hasonló célokat maga elé tűző csapattal szemben.

Vegyes érzelmekkel távoztam. Az eredmény azt gondolom, számunkra volt inkább hízelgő. A játék összképe alapján ilyen különbség nem látszott a két csapat között. De kezdjük az elején.

Az első félidő azt gondolom, nagyjából rendben volt. Ha nem is számtalan, de több helyzetet is kidolgoztunk, melyből egyet sikerült gólra váltani, miközben nógrádi ellenfelünk igen ritka vendég volt a kapunk előtt. Ekkor talán a kicsit gyorsabb játék, a nagyobb koncentráció hiányzott. Ezekkel akár már félidőre eldőlhetett volna a meccs.

A második félidő aztán nagyon vegyes lett. Nem tudom, hogy tudatosan-e de jobban átadtuk a területet, a kezdeményezés lehetőségét az ellenfélnek és inkább kontrákkal operáltunk. Egy ilyenből sikerült is megduplázni az előnyt. Azután azonban egy olyan 20-25 perc jött, ami reméljük az éles meccseken, főleg jobb csapatok ellen nem lesz a bajnokságban. Ekkor védelmünk nem egyszer zavarba került és csak a szerencse mentett meg attól, hogy 3-1 helyett ne 2-2 legyen az eredmény. És akkor bizony a vége sem lett volna ilyen sima.

A cseréknek és különösen a - bocsánat a kifejezésért, de -„hebrencs” Árvai beállásának köszönhetően aztán sikerült a végén néhány valóban szép kontrát vezetni, gólt, gólokat rúgni.

Összességében nem volt rossz, de ilyen hullámvölgyeket el kell kerülni a jövőben, ha minden meccset meg akarunk nyerni tavasszal. Már pedig céljaink szinte csak így érhetők el.

A két új igazolásról annyit, látszott, hogy képzett, magasabb osztályokat megjárt, rutinos játékosokról van szó. Nem mondanám, hogy messze kimagaslottak játékukkal, de bizonyára erősségük lesznek csapatunknak, főleg – nem megbántva őket sem - ha éles meccseken még többet kiadnak magukból.

Azt gondolom, többen egyetértenek velem, ha azt mondom, Árvai szintén nagy erősségünk lehet(ne). Jó negyedóra, 20 perc alatt kétszer cselezte le a fél tarjáni csapatot…. Csak fejben nőne fel végre…