Ismét nem értékelném a játékosokat egyesével, már csak azért sem, mert már a rangadó szellemében, annak fényében figyeltem, mire lehet képes csapatunk, milyen formában is van a Gyöngyös elleni fontos meccs előtt.

Sajnos erről ezen a mérkőzésen nem túl sokat tudhattunk meg. A mérkőzés elejétől támadóan léptünk ugyan fel, és a félidő derekára sikerült is megszerezni a vezetést. De amikor már talán nyugodtabban játszhattunk volna, jött Dobos kiállítása, amiről én is ejtenék majd néhány szót. De előbb a meccsről.

Szerencsére félidőben rendeztük a sorokat és a második félidőben – nem csak a hazai kiállítások után, de már azt megelőzően is - dolgoztunk ki helyzeteket és mire a megnyugtató előny birtokában cserélni kezdett a mester, már 4-5 gól is lehetett volna a tarsolyban. Talán kicsit a helyzetkihasználás miatt bosszankodhatnánk, de azt hiszem a meccs előtt ezt a 3-0-át minden vendégjátékos és szurkoló aláírta volna. (És ez valahol a Füzesabony dicsérete is, hiszen tavasszal eddig jól teljesítettek.) Sajnos a kiállítások miatt azonban elég hektikus meccset láthattunk, nem igazán tudta egyik gárda sem megmutatni igazi arcát. Persze ezt mi bánjuk kevésbé. Nem úgy Dobos kiállítását! Aki látta az esetet, - azt hiszem még az egyébként igen sportszerűen viselkedő hazai szurkolók is – meglepődtek azon, hogy a játékvezető piros lappal jutalmazta középpályásunkat. Kétség kívül megindult a hazai csapat, amikor az eset történt. Azonban olyan szabálytalanság, ami kiállítást ért volna, nem volt! Ha volt is valamilyen kontaktus (szerintem ez sem biztos), a füzesabonyiak támadója nem került volna gólhelyzetbe, az oldalvonal irányába indult úgy, hogy vele legalább egyvonalban voltak vendég védők. Ilyen esetben egy egyébként nem kirívó szabálytalanságot (amennyiben volt) elkövető, ezen a mérkőzésen, de általában sem durvaságáról híres játékosunkkal szembeni ítélet érthetetlen. Bár nem kell indokolni döntését a játékvezetőnek, úgy tudom nem is nagyon tudta. Azt hiszem, tanúságokat le kell vonni. Ilyen kiélezett helyzetben nem szabad a legnagyobb rivális „otthonából” küldeni játékvezetőt. De ha már megtörténik, a játékvezetőnek is duplán, triplán figyelni kell az ilyen esetekre. Bár a füzesabonyiak nem reklamáltak, kicsit az volt az érzésem, a játékvezető is belátta, finoman szólva is indokolatlan volt az első kiállítás, elég könnyen adta azt meg a másik oldalon is… Azt hiszem, Dobos Attila rutinjával nagy segítségére lehetne a csapatnak az egyik legfontosabb meccsen. Kár volt ezt így elvenni...

Tiszta, férfias küzdelemre számítottunk április 8-án. Ebbe azért kicsit sikerült „belepiszkítani”. Azt gondolom azonban talán mindez még acélosabbá, egységesebbé teheti csapatunkat. Ha a ki nem kényszerített hibák számát minimálisra tudjuk szorítani, kellő akarat és lendület lesz a csapatban, meg lehet a győzelem. A döntetlen már kissé csalódást jelentene, a vereségről pedig ne is beszéljünk. Ezzel együtt nem szabad túl értékelni sem a meccs jelentőségét. HAJRÁ ESE!