admin: Tudjuk a két döntetlen jelentősen csökkentette esélyünket a feljutást illetően. Mit gondol, mit érez most a klub első embere?

Harmati P.: A 4 elvesztett pont fájó.

admin: Mi bosszantja leginkább?

Harmati P.: A két döntetlen azért is fájó, mert azt gondolom, hogy hiába mondják páran, idén a vezetés a megyei szinthez képest kimagasló lehetőségeket biztosított, hogy NB III- ba jusson a csapat.

admin: Nincs világvége, a feljutás kérdése még nem dőlt el, bár kétség kívül messzebb került. Ilyenkor – jó magyar szokásnak megfelelően – rögtön felmerül a kérdés, hogy a keret elégséges, megfelelő-e a kitűzött célok elérésére, lehetne, lehetett- volna-e valamit másként csinálni. Mit gondol erről az ügyvezető?

Harmati P.: Természetesen mindenkinek lehet más véleménye, az enyém az, hogy a feltételek adottak. Nézzük meg a Gyöngyös nyáron honnan pótolta a két meghatározó játékosát. Ezt azoknak mondom, akik azt mondják, hogy nem NB-s szintű a keret. Mindig mondtam, most is ez megye I., ezt kell megnyerni. Persze ha idehozunk NB II-es játékosokat, szinte biztos a győzelem. De akik ezt mondják, hol vannak? Hol vannak a támogatásban? És mi van a többi véleménnyel, aki meg a helyi fiatalokat szorgalmazzák. Igazság, ami mindenkinek megfelel szinte nincs. (Kivéve, ha feljutnánk jó játékkal minden meccsen helyi fiatalokkal). Azt gondolom, magasan a megye I felett van az anyagi megfeszülés. S ez csakis a klub, mert külső meghatározó segítséget csak a Varsányi pincészet biztosít.

admin: Milyen a régi-új ügyvezetőként mindezt megélni, mit tapasztal a csapatot körülvevő hangokról?

Harmati P.: Tudom, bennem van a hiba, hisz én sok mindent másként látok. Ha kérik eddig is szívesen elmondtam, ezután is megteszem az igazságot, bár azért mindenkinek üzenem, hogy bár önmagamhoz képest mindig is visszafogottan, de őszintén fogalmaztam, nagyon sok problémám lett belőle. Mivel most azonban a 4 pontról kérdeztél, így most csak arra válaszoltam, az egyebekre nem.

admin: Mit vár a hátralévő fordulóktól?

Harmati P.: A lényeg, hogy addig, amíg van esély, s mint sportemberek utána sem szabad feladni, bár kétségtelen egyre kisebb az esély. De még van!