Remekül alakultak dolgaink a hétvégén. Hiába írtam kicsit lemondó értékelést legutóbb, a maklári meccsünk után csak számba vettem, mely mérkőzések lehetnek azok, amelyen a legnagyobb rivális, a Gyöngyös pontokat veszíthet. Úgy okoskodtam, hogy idegenben talán Füzesabonyban, Péterkén, esetleg egy jó napot kifogó Egerszalók ellen lehet ez benne, no meg a hazai Felsőtárkány elleni meccsen. (Persze mivel utóbbira az utolsó fordulóban kerül sor, ha addig a tárkányi remények elszállnak, nehezen hihető, hogy majd - nekünk segítve - szívüket-lelküket is kiteszik a vetélytársnál.

De ne is szaladjunk ennyire előre.) Nekünk emberi számítás szerint a tárkányi vendégjáték és talán a Heves elleni hazai derbi ígérkezik a legnehezebbnek. Bíztam is a szombatban, hátha az idén összeszedetten játszó Füzesabony megmutatja „oroszlánkörmeit”. Ennek megfelelően ki is mentem a meccsre, és hatalmas öröm ért. De nem csak én, azt hiszem, valamennyi Egerért szorító szurkoló így volt ezzel. Győzött a Füzesabony! Talán ez mutatkozott meg abban is, hogy viszonylag szép számú közönség jött össze a vasárnapi találkozóra, melynek a Gyöngyös veresége után igen nagy volt a tétje: megelőzhetjük a GYAK-ot…

No de a mérkőzésről. Összességében azt hiszem, a fiúk is átérezték a fentiek súlyát. Bár az előző hetek eredményei okán kicsit szkeptikusok lettünk (bevallom, magam is), végre a szerencse is mellénk állt. Még egyszer nem biztos, hogy ez bekövetkezik. És ha már ismét itt a lehetőség, hogy minden hátralévő meccset megnyerve bajnokok legyünk (feltéve hogy a 15 gólos előnyünket sem adjuk közben le), mindent bele! És jöttek is a gólok, hiszen jó húsz-huszonöt perc elteltével már 3-0-t mutatott az eredményjelző. Igaz ugyan, hogy közben néhány alkalommal a herédi csapat is eljutott kapunkig, mi több néhányszor – néha talán kicsit érthetetlenül - zavarba is hozták a védelmünket, érezni lehetett, élni fogunk a kínálkozó lehetőséggel. Jött ugyan egy jogosnak tűnő büntető, melyet a vendégek magabiztosan értékesítettek, szerencsére a félidőig nem sok idő volt hátra. Így a herédi csapat nem tudott élni azzal, hogy a mieink játéka ezután visszább esett. A második félidő ugyanakkor már örömjáték volt. Ha a múltkor kritikus voltam, most el kell ismernem, valami történt az öltözőben, mivel egy még harcosabb, valóban győzni akaró csapat jött ki a második etapra. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy ebben a játékrészben az ellen alig-alig lépte át a félpályát, kapunkra pedig egyáltalán nem volt veszélyes. A mieink ugyanakkor sorra alakították ki a helyzeteket, melyekből, illetve az azok következtében megítélt büntetőből Montvai és Gresó többet is gólra váltott. Ez szép munka volt! Ami még kiemelendő, hogy a csereként beálló Dorkó Alex és Antal Zsolt új színt tudott hozni a játékba, érkezésükkel, ha lehet, még gyorsabbak, veszélyesebbek lettek támadásaink. (Ráadásul Alex gólja talán mind közül a legszebbre sikerült!) Kicsit sajnáltam, hogy a másik két fiatal elég kevés időt kapott, így nem nagyon tudták bizonyítani, nekik is helyük van a csapatban, akár a kezdőben is. De ez legyen a legnagyobb baj… Összességében elmondható, főleg a második félidőben mutatott jó játékkal teljesen megérdemelt, fölényes győzelmet arattunk a sportszerűen küzdő vendégekkel szemben. Nagyon bízom benne, hogy ez a játék és az elszántság megmarad, hiszen ismét a saját kezünkbe vettük, vehettük a sorsunkat. Nem szabad kiengedni!!! Örömünket csak tetézte a Felsőtárkány Gyöngyöstarjánban elszenvedett veresége, amivel ha nem is szálltak el a vendégek feljutási álmai, vitathatatlanul nehezebb helyzetbe kerültek Bocsi fiai…