Mivel van némi kötődésem Borsodnádasdhoz, nem hagyhattam ki a meccset. Időben érkezve elfoglaltam helyem a fák lombjai alatt, ahol régen többször is megfordultam. Sajátságos érzés volt. No meg az is, hogy tudtam, nem vár könnyű meccs fiainkra. A BLASE az előző héten is megmutatta, többre hivatott, és tudjuk, az Eger ellen mindenki kétszeresen-háromszorosan odateszi megát. Ezt mutatja, hogy az ősz elején Nagyrédén elért 1-7 után mindössze Andornakon tudtunk meggyőző, bajnokesélyeshez méltó fölénnyel zárni a vendégszereplést. A Füzesabony elleni 3 gólos győzelem sem volt olyan könnyű. Ezen kívül a GYAK elleni vereség mellett Heréden 2-3, Szalókon 0-0, Pétervásárán 0-1, Hevesen 0-1, Makláron 1-1, Gyöngyöstarjánban 0-1…… Vérszegény. No de a meccs. Az a fájdalmas meccs. Azt gondolom, az első félidővel nem volt komolyabb gond. Igyekeztünk játszani a játékunkat, adódtak helyzetek is, volt amikor a kapus védett nagyot, egy ízben pedig a kapufa is kisegítette a hazaiakat. Bíztam is a második félidőben. Fölényünk majd csak góllá érik. De nem. A második félidő játéka kiábrándító volt. Érsek Martinék ugyanannyi, ha nem több veszélyes helyzetet teremtettek kapunk előtt, mint mi az övéknél. Kétségtelen, egy alkalommal szinte hihetetlen bravúrral védett Csák. Ezt leszámítva érthetetlen kapkodás volt az egész félidő. Azt pedig, hogy ívelgetni kell a laszitit felfelé, nem tudom ki találta ki, de ne haragudjon meg, hogy ezt mondom, az nem velünk van, inkább ellenünk! Hihetetlen volt, de legalább aki kint volt és az Egernek szurkolt, beláthatta, ha (márpedig valószínűleg) nem mi jutunk fel, miért is lesz így. Ezzel együtt nagyon bízom a fiúkban, hogy nem adják fel, és igyekeznek bizonyítani, legalább a becsület. De! Be kell látnunk, az őszi szereplés a Gyöngyösi vereség ellenére túlértékeltette a csapatot. Több ízben játszottunk itthon, idegenben alig. Most tavasszal pedig jöttek a pofonok. Maklár, én ide sorolom Gyöngyöstarjánt is (péterkét csak azért nem, mert ott más is megizzad) és most Borsodnádasd. Látni kell, hogy ez nem meggyőző. Ha fel akarunk, fel akartunk jutni, nem elég itthon pofonokat osztani, idegenben kell igazán megmutatni, mit tudunk. Ez eddig nem sikerült. Persze még lehetünk bajnokok, de végezhetünk rosszabb helyen is, mint tavaly….. Nem mondok semmi mást, nem is bántok senkit, most legalább az elszántsággal nem volt gond. Azonban ha nem sikerül a feljutás, a vezetésnek is le kell vonnia a következtetést. Ha nincs a 30 gól feletti Montvai, megsérül, stb.-stb.………… Persze az igazi szurkoló soha nem adja fel. Szurkolok, bízom a csodában. Kíváncsian várom, a csapat is így lesz-e ezzel.