A hétvégén Sirokra látogattunk, ahol az ASE várta csapatunkat.Túlzás lenne azt állítani, hogy a vendégszeretet – legalábbis a gyepen – szívélyes lett volna, de bánja kánya.
A szebb időket megélt, jelenleg elég rossz állapotú pálya mellett meg kellett bizony küzdenünk a „hazaiak” kemény, férfias védekezésével is. Csapatunk azonban kifejezetten jól oldotta meg ezt a feladatot. Az Andornak az egész mérkőzésen talán kétszer-vagy háromszor ha eljutott Bollókig, mi több - főleg az első félidőben - még a saját térfelüket is alig hagyták el. Ismerve a játékosállományt is, ez nem könnyítette meg a Gresóék dolgát. Ezzel együtt az első perctől kezdve látszott a mieinken az akarat, az elszántság, ami feltétlenül tetszett. Mindez pedig nem csak mezőnyfölényben, hanem helyzetekben is megmutatkozott. Szerencsére még az első félidőben sikerült is betalálni, kisebb nyugalmat biztosítva ezzel a csapatnak.
A második félidőben a vendéglátóink már inkább próbálkoztak a támadásszövéssel, de ezeket csírájában sikerült elfojtani, miközben további helyzeteket alakítottunk ki, melyből kettőt góllal fejeztünk be.
Összességében megítélésem szerint jól játszottunk, talán ami „hibádzott”, az a fránya befejezés. Ha 4-5 góllal nyerünk sem szólhatott volna senki egy szót sem, de sajnos elsősorban a második félidőben a jobbnál jobb helyzeteket sem sikerült gólra váltani a fáradó andornaktályai védők mellett. Ezzel pedig a Tárkány előzött, ami persze nem jelent semmit, legfeljebb azt, hogy a helyzeteket bizony 3-0 után is be kell lőni….
Két apróság még, ami szemet szúrt: Egyrészt öröm volt látni, hogy – persze az adott szinten és a megszokotthoz képest -, de egész sok „vendégszurkoló” látogatott ki a találkozóóra annak ellenére, hogy bizony elég kellemetlen idő volt.
A másik pedig, hogy ha azt írtam Kaszásékról, hogy férfiasan, keményen, de nem durván küzdöttek, mindez nem volt igaz a játéktéren mutatott általános viselkedésükre! A játékvezetőt – aki nagyobb hibát megítélésem szerint nem vétett –, később pedig a partjelzőt is folyamatosan vegzálták, minden vélt, vagy valós sérelem után szinte megtámadták a sípmestert. Olyannyira, hogy egy alkalommal még „sikerült” megtaszítani is a sporit, amit igen nagy jó szívvel a sértett fél csupán egy sárga lappal „honorált.” De ha erélyesebb, a kispadról érkező, személyét érintő, több, mint sportszerűtlen bekiabálásokat is jutalmazhatta volna. Értem én, hogy mindenki ellenünk akarja megmutatni, de nem lenne rossz, ha nem felejtenék el egyesek, hogy ez egy játék, melynek vannak írott és íratlan szabályai. Nem is részletezve ezeket, azért mindenképp megjegyzendő, hogy a leírtak után kicsit furcsa volt az ASE edzőjének nyilatkozata, melyben sok sikert kívánt csapatunknak.
