Én továbbra is bízom a csapatban, de hát ez igen gyengére sikeredett. Ilyen produkcióval nem hogy a kitűzött célok lesznek elérhetetlenek, de még azt a néhány szurkolót is könnyen el lehet veszíteni. Bár ha jobban meggondolom:
- Remek labdákkal láttuk el a centereket. /Kár, hogy az ellenfélét/
- Jól helytálltunk az egy az egy elleni (szó)párbajokban.
- Próbálkoztunk. /Eközben az ellenfél játszott.../
- Nem az újakon múlott. /Kár, hogy a régiek mélyen alulmúlták önmagukat./
Ami viszont igazán fájt, hogy a nagy ígéretek és remek összetartás után a vendégek sokkal jobban akartak.....
Persze ez csak egy edzőmeccs volt, de talán az utolsó figyelmeztetés, hogy csak összeszedett játékkal, teljes koncentrációval és lelkesedéssel lehet elérni valamit...

Tavasszal meglátjuk mire lesz képes a csapat,meg lesz e a hőn áhított feljutás vagy megint itt ragadunk a megyében.
Én személy szerint borúlátó vagyok de reménykedem.
Mert hisz a remény hal meg utoljára.

Legyünk őszinték. Az őszi eredmények, a sorsolás, a játékos állomány és egy-egy edzőmeccsen mutatott játék alapján a mesternek ha nem is lehetetlen, de rettenetesen nehéz feladata van. Ha be szeretné tartani ígéretét - és miért ne akarná - minden meccsen a maximumot kell kihozni a csapatából tavasszal. Ilyen elvárásoknak pedig tőlünk jobb, nagyobb csapatoknak sem sikerül mindig megfelelni. A következő néhány hónapban kiderül, a játékosok valójában mennyire is gondolták komolyan fogadalmaikat. Megelégszenek-e a szimpatikus - azonban örök - vesztes szerepkörrel, vagy magasabb polcra helyezik magukat. Nem megbántva az újakat, sajnálom, hogy nem sikerült (vagy nem volt pénz) két-három, ezen a szinten igazán jó játékost igazolni télen. Elszántság, kitartás, megalkuvást nem tűrő játék és egy kis szerencse kell. Bízzunk. Hajrá Eger!