Vártam is, meg nem is a hétvégi bajnoki meccset. Látva a diósgyőri meccset, volt bennem félelem, hogy tudunk ebből a demoralizáló vereség okozta letargiából kikászálódni. Ráadásul Matyi nem játszhat, mi több, a meccs előtt jött a hír, hogy Farek sem hadra fogható.
Sajnos félelmem beigazolódott. Meglátásom szerint érződött az előző hétvége okozta sokk, és sok volt a két említett játékos hiánya is. Annak ellenére, hogy az ESMTK koránt sem tűnt nehezebb ellenfélnek, mint a Szolnok, vagy épp a Jászberény, nem sikerült pontot, pontokat szereznünk. Lehet, hogy többen is „megtalálhatnak” ezzel, de megítélésem szerint nem is érdemeltünk talán még döntetlent sem. És hogy miért? Mert játékunkban vajmi kevés volt a tudatosság, messze volt a korábbi szervezettség és nem utolsó sorban a koncentráció a befejezéseknél. Szerintem ennek egyenes következménye volt a vereség. Most leginkább csapatrészekről beszélnék, mint egyénekről. A védelem egy-két megingástól eltekintve viszonylag jól oldotta meg dolgát, bár a határozottság, a megbízhatóság „csökkenése” itt is tapasztalható volt.
A legszembetűnőbb azonban a középpálya és a támadók gyenge napja volt. Sajnos Gresó Matyi hiányában egyszerűen nincs, aki szervezzen, egy-egy jó labdával indítsa társait. Talán Antal Zsolt feladata lett volna ez, de sajnos megközelíteni sem tudta „elődjét”, mi több pontrúgásai – melyek eddig rendre veszélyt jelentettek – is gyengére sikeredtek. De nem volt más sem a középpályán, aki a labdát megtartva osztogatott volna. A játékunk sajnos „esetleges” volt.
Táamdójátékunkról pedig sokat elárul, hogy egy szem csatárunkat cirka 20 perc után „lekapta” a mester, és bizony Vitya játéka sem volt épp örömteli. Reméljük, nem a nős élet eredménye mindez. Azonban biztos, csúcsformájától fényévekre volt csatárunk ezen a napon. Persze a többség ment, igyekezett, de azt érezte az ember, amit annak idején a Szolnok trénere mondott itt Egerben a sajátjairól. Ha reggelig focizunk, se rúgunk gólt. Épp ezért nem feltétlenül értek egyet azzal, hogy az egyébként igen unszimpatikusan játszó ellennek feltörte a hátát a kapu. A védekezésük tudatos volt, nekünk viszont kidolgozott helyzetünk nemigen akadt. Talán egy tizenegyesgyanús eset volt, meg egy-két helyzetecske, de nem ezt szoktuk meg, nem ezt vártuk. Persze nem lehet mindig nyern. De kétésgtelen, hogy nem vagyunk épp jó szériában. Nagyon bízom abban, hogy Cigándon sikerül legalább egy x-et begyűjteni, ellenkező esetben lehet, hogy kevés pontot fog adni az ősz. Pedig most lehetne igazán gyűjtögetni. Hajrá ESE!
