A meccs képe és a helyzetek alapján ez a meccs is meg lehetett volna. Mindent elmond a mérkőzésről, hogy az addig szimpatikusan játszó hazaiak, már a mérkőzés vége előtt fél órával elkezdték húzni az időt. Győztek a hazaiak és teljesen megérdemelten, mert ők egy helyzet nélkül (!) rúgtak egy gólt, és az egri 3-4 ziccert ki tudták védekezni. Miért írtam, hogy helyzet nélkül? Mert, bár nem megbántva ezzel az újvárosi játékost, de biztos vagyok benne, hogy a közel 25-ről megküldött lövése (ami a felső lécről vágódott iszonyatos erővel a gólvonal mögé), száz alkalomból kilencvenkilencszer kitörte volna a székház valamelyik ablakát. Most a 100. jött be! Pár szót ejtenék a kedvenc játékvezetőnkről is. Fújkált Ő össze - vissza ahogy szokott, tette ezt mind két fél kárára, úgy, hogy döntő hibát nem vétett, csak egyszer. Persze, hogy akkor is  az ESE kárára! Tudom, hogy a játékvezetők (főleg ezen a szinten) dolgoznak is és nem tudnak minden játékvezetői képzésen ott lenni, így fordulhatott elő, hogy a kedvenc játékvezetőnk hiányozhatott arról az órákról, ahol a 11-es szituációk megítélését gyakorolták. A szitu a következő volt: Gresót a 16-oson belül hátulról bokailag földre vitték. A síp is megszólalt, de ha valaki az órákon fordítva tartja a szabálykönyvet, azzal előfordul, hogy a sárga lap a védőnek és a vétlen csapatnak 11-es helyett a földre került játékosnak ad sárgát.

Egy szónak is száz a vége, a múltkor páran lehurrogtak, de én most is azt mondom, ide csatár kell, mert egyébként könnyen a megye I-ben fogjuk találni magunkat. 

Tiszaújváros - ESE 1:0 (1:0)