Az ESMTK elleni sikert követően mindenki fokozott várakozással tekintett a mieink hatvani vendégjátéka elé.

Mindkét csapat két gólos hátrányból állt fel az előző fordulóban, ráadásul megyei rangadóról van szó az újonc ellen.

A hazaiaknál sok sérült, „mesterünk” szerint jó esélyünk mutatkozik arra, hogy kapott gól nélkül lehozzuk a meccset. Ki ne reménykedne így egy jó vendégszereplésben?

Aztán a valóság: egy gyengécske első félidő után egy még rosszabb második, no és persze sima vereség… 45 percig mondhatjuk, úgy ahogy partiban voltunk. Persze tudom, a „Klink fanok” azt mondják, simán miénk volt ez az etap. Ez azonban nem igaz! (Elég azt mondani, nézzetek az eredményjelzőre.) Mi birtokoltuk többet a labdát és a széleken - főként a jobb oldalon - többször ígéretesnek tűnő helyzetbe tudtunk kerülni, de ott egyszerűen meghaltunk. A középre játszások nem sikerültek (amennyiben magasan jött be a labda, eleve halálra voltunk ítélve a játékosaink alacsonysági fölénye miatt), a passzokba hiba csúszott, lövésig szinte el sem jutottunk. Önmagában az a körülmény, hogy a Hatvan a területet átadta, így simán juthattunk el kapujuk előterébe, semmit nem jelentett, valódi gólveszélyt nem tudtunk teremteni.

A Hatvan ugyanakkor kétszer-háromszor indult meg, és már az első után látszott, hogy ebben jóval több a potenciál. (Persze ebben nem kis szerepe volt a védőink már-már megszokott magas szintű játékának is). Aztán egy szép találattal előnybe is kerültek. Megjegyzendő, hogy a gól előtt akkora lyuk tátongott védelmünk közepén, hogy azt csak az nem használja ki, aki kerekeszszékben ül… (Elnézést kérek Nótatától.) A félidő hátralévő része lassan lecsorgott. A második játékrészben ötlettelenül erőlködtünk.. No és persze kétszer megindult a Hatvan, amiből két gólt kaptunk. Ha tehettük volna, többet is, még szerencse hogy a szabályok csak ennyit engednek. És hogy ezt miért mondom?

A zagyva partiak olyan simán futottak végig rajtunk, hogy ha nem az Egernek szurkolnék, még csettintettem volna is. Egyetlen taktikai fault, egyetlen szerelési kísérlet, semmi. Egyszerűen lefutották mieinket, akik csak bottal ütötték a hazai támadók lába nyomát. (A botnak is hosszúnak kellett volna lenni, hogy elérje azt.) Komolyan rossz volt nézni! A harmadik találat pedig megalázóra sikerült. Mint Fekete Viktorék a strandfociban, úgy játszadoztak velünk.. Persze próbálkoztunk tovább, cserékkel operáltunk, további komoly lehetőség nélkül, amit Vajda szép megoldásból született gólja szakított meg. A 3 gólos előny birtokában addig csupán védekező hatvani csapat ezt követően ismét át-át kalandozott térfelünkre és ha már ott volt (és tálcán kínáltuk a lehetőségeket) éltek is vele, újabb góljukkal végleg lerendezték a meccset. Valamikor ebben a félidőben Benkének volt még egy lehetősége, de erről inkább nem szólnék. 10 éves unokám nagyobb veszélyt jelentett volna a kapura!

A semmi extrát nem nyújtó, azonban tudatos, szervezett, az ellenfél játékát hamar kiismerő és ahhoz alkalmazkodni tudó hazaiak simán nyerték a rangadót. Mieink abszolút sebezhető, öncélú, elképzelés nélküli játéka rettentően elszomorító. Nem én írtam, de a két csapat között osztálykülönbség volt. Sajnos nem a mi javunkra. Én megköszönöm a hatvani mester elismerős szavait, még ha erős túlzás is volt. Mint mindig, most is összegzéssel zárnám:

Klink Zoltánnak mennie kell, ez nem kérdés! Ha hozott szponzort, ha nem, ha megy vele az, ha nem. Sajnos ő ezt nem fogja belátni, vagyis a labda a vezetés térfelén pattog. S ha sokáig vár, jövőre jó eséllyel megyei szint. A játékosokat úgy hozta, hogy aki, vagy akinek apja, anyja, ki tudja kije jelentkezett nála, az csapattag lett. Semmi kritika, semmit tudatosság. A kiválasztás során rengeteget tévedett, egy részét belátta, nagyobbik hányadát nem. Megtartotta Patakit, Benkét, Titkót, Csikit. (Még írhatnék néhányat, de ez a legszembetűnőbb.) Ahelyett hogy hozott volna 4-5 jó játékost, a fent írt módon „ide csábított” vagy 15-öt, de minek? (megye 1- megye 3- ból.) Rengetegen keretben sincsenek. Bartuszt, aki az első három edzőmeccsen két gólt lőtt, mondvacsinált okkal nélkülözi, miközben a másfél éve gólképtelen Benkét erőlteti, az ugyancsak gyenge Patakival együtt. Taktika nincs, vagy ha van, az kiismerhető. Előrelépés a csapatépítésben nem látszik, sőt. Legjobb meccsünk a Balassagyarmat elleni első edzőmeccs volt! A szurkolókkal szemben lekezelő, nem tud nyilatkozni. (Most épp jó esély mutatkozott kapott gól nélkül lehozni a meccset.) Arra várni, hogy ebből valami lesz, finoman szólva is botorság. És ne legyen senkiben kétség, a következő forduló meccse(i) sem nekünk áll(nak). Persze tisztában vagyok vele, hogy nagy változást senki sem tud hozni, de ennyi hibával edző nem tartható meg!