Egy meccsen bármi megtörténhet és miért ne történne - gondoltam az újabb hazai találkozó előtt.

Ha nem is kapott szárnyra csapatunk, lassan beérik Sütő Szilárd munkája, ezt igazolja, hogy az elmúlt két fordulóban sikerült szervezettségben, csapategységben előre lépni. Ennek egy győzelem és egy döntetlen lett az eredménye. Amennyiben a hátsó alakzatot sikerül tovább „Szilárd”ítani, és a megszerzett labdákat nem szórnánk el, talán kijöhet egy jó eredmény egy kétség kívül rutinosabb, jobb játékerőt képviselő csapattal szemben.

Talán… És az első játékrészben ez nagyjából meg is valósult. Kétség kívül az egyetemisták birtokolták többet a labdát, lehetőségük is több akadt, de igazán nagy gólhelyzetet nem sikerült kidolgozniuk, bár egy ízben többen már bent látták a labdát egy vendégtámadás végén… De ez a félidő nem volt rossz, miként valójában a második sem.

A szünetet követően egy fokkal nagyobb elánnal kezdett a vendégcsapat, de védelmünk – Vaskóval az élen – jól állt a lábán. Sajnos egy 16-oson belül elkövetett (?) szabálytalanság után megítélt büntetőből Sidibe betalált.

Sejteni lehetett, hogy innen még nehezebb lesz. Próbáltunk a védekezés stabilitását megtartva támadásokat szőni, több, de inkább kevesebb sikerrel. Közben persze a debreceniek is igyekezetek eldönteni a mérkőzést, azonban Nacsa védései, Vaskó, vagy Dungesz belépései megakadályozták ezt.

Végeredményben egy jobb csapat ellen sikerült egy szoros meccset játszanunk. Nem volt ezzel különösebb baj. Kicsit sajnálom edzőnket, hiszen már nem először kell az előre játék hiányosságaira utalni. Ő nem mondhatja ki, én azonban igen: igazi szervező-középpályás és főként valamirevaló csatár nélkül nehéz ezt a sportot eredményesen űzni! Reméljük a vezetők látják ezt és mihelyt lehet, erősítenek. Egy védő, egy középpályás és két támadó kell, méghozzá minőségi, különben bajban leszünk.

Egyénileg én Nacsa és Debreczeni játékát emelném ki, utóbbi több jó megmozdulásával és igazi alázattal, küzdeni akarásával tűnt ki. Vaskó nagyon kell a védelembe, de most egy kicsit több volt a hiba a játékában, mint eddig, persze többször is érkeztek kapunk elé lendületből az ellenfél játékosai, mint az előző két meccsen. A támadójátékunkat minősíti, hogy a befejezéseknél, a beíveléseknél, kizárólag rá játszottunk, amit azért hamar „le lehet venni”. Vajda is igyekezett orrtörés ide vagy oda, de Kis Gergő is jól szállt be. A többiek is próbálkoztak, talán Mogyi volt halványabb, mint szokott. Viszont Benke nem tud komoly veszélyt jelenteni az ellenfél kapujára.

Néhány pont nagyon kellene télig, amikor pedig elengedhetetlen az erősítés!