Aki rendszeres olvasója oldalunknak, az pontosan tudja, milyen hullámvasút is az egri futball története. Ha csak a legutolsó időszakot nézzük, akkor is elmondhatjuk: hét-nyolc éven belül volt itt megye 2-től NB 1-ig minden. Megtapasztalhattuk, a város támogatása nélkül minőségi foci nehezen képzelhető el. Jól példázza ezt az első osztályba történt legutóbbi feljutásunk és az azt követő időszak. Az akkori elöljárók púpnak érezték a focit, meg is lett az eredménye. (2003 MSZP megszünés, 2013 Fidesz megszünés) Aztán önerőből sikerült eljutni az NB 3-ig. Halovány ígéretet kaptunk ugyan korábbi mecénásunktól és segítőjétől, hogy innen igyekeznek majd segíteni, azóta azonban nagyot változott a világ, a szponzor más sportág felé fordult. (A DVTK-ról, mint megmentőről pedig inkább ne is beszéljünk.) Nagyon úgy tűnik, saját erőből ez a szint a végállomás. A tavalyi év második felében mégis felcsillant a remény: új városvezetés, futballmeccsekre járó polgármester, egyre jobb kapcsolat a város vezetője és a klub között, megemelt sporttámogatás, ígéretek NB 2- re, stadionfelújításra, utóbbi kapcsán gyönyörű látványtervek. Hiába azonban a futballszeretők – talán szavazatokban is megjelenő – támogatása, hiába a remény, hátha most, a rideg valóság mást mutat. Megváltozott környezet, pandémia, védekezés, megszorítások. Ezt meg is értenénk. Van, azonban amit nem! Nem tudjuk, mi az oka annak, hogy polgármesterünk korábban megkereséseinkre rögtön válaszolt, most viszont mintha nem is léteznénk. Pedig anno, amikor a sportiskola fenntartásában működő stadion elhanyagolt, piszkos lépcsősorait látva a nézőtér takarítására toboroztunk, még az elsők között jelentkezett. (Persze aztán hirtelen valaki takarított…) Érdekes módon a megújult északi sporttelep a nem sokkal korábban még a labdarúgó klub üzemeltetésének ígérete dacára éppen ehhez a fenntartóhoz került. Csodák sajnos legfeljebb a meccseken vannak… Aztán itt a stadion-felújítás. Határozott fellépés, futópálya nélküli, modern, azonban a régi örökséget megtartó stadion terve látványtervvel, kinyilvánítva: Egernek legalább NB 2-es szintű csapatra van szüksége! Ehhez képest kiderül, a projekt „forráshiányos”, a polgármester szívügye pedig a vízilabdához kötődő századik projekt, no meg a jégcsarnok (!!!?). Futballról már szó sincs, ráadásul a kapcsolat is megszakadni látszik és nem csak velünk…. Pedig könnyen lehet, hogy a következő választáson is jól jönne néhány szavazat… Ez a nagy egri igazság. A hullámvasút folytatódik. Csak nehogy most legyünk a csúcson! (Jövőre a fedett lelátó nélkül a hazai meccsek idegenben lesznek, mint annak idején az NBI-ben!) No, de mielőtt el kezdené dörzsölni tenyerét az előző éra vezetése, megjegyezzük: itt is látható, mi nem politizálunk, mi kizárólag a helyi futball érdekeit nézzük. Ebből is adódik, hogy a korábbi vezetőink futball-ellenességét sem feledjük. Ha utóbbiak ígéreteit nézzük, a stadionnak már rég készen kellene lennie, országgyűlési képviselőnk pedig az általa is oly szorgosan támogatott másodosztályba feljutó csapatnak gratulálhatott volna már évekkel ezelőtt!

Hajrá ESE! Miért? Azért, mert Eger!