Azzal kezdem, hogy gratulálok a csapatnak a magabiztos győzelemhez! Kijár a dicséret, még akkor is, ha a hozzátartozók, szülők egy győztes mérkőzés után kérik számon a korábbi kritikákat, illetve a gratuláció hiányát. Felhívom a figyelmüket azonban az örömtüzeket gyújtóknak két dologra: 1. a kritika nem egy, hanem a felkészülés kezdetétől lejátszott közel 10 mérkőzés alapján „gyűlt össze” a szurkolókban. 2. a tegnapelőtti magabiztos győzelem pedig – még ha azt nem is kell megmagyarázni – egy rendkívül gyenge képességű csapat ellen jött össze. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint egy salgótarjáni szurkoló hozzászólása, aki megye 2-es csapatot vízionált… És valóban: az ellenfél a tavalyi kieső kövesd 2-nél jóval, de jóval gyengébb játékerőt képvisel. Kicsit sajnálom is őket. No de lássuk az értékelést:

Ivicevic Márk Fülöp: Valljuk be, ezen a meccsen akár a szertárosunk is állhatott volna a kapuban, talán akkor sem kaptunk volna gólt. Talán egy védést kellett bemutatnia. Nem ezen a meccsen derült ki valós képessége, de ezt nem is bánjuk. Nehéz értékelni, de megteszem. Osztályzata: 6.

Antal Zsolt: Bebizonyította, hogy be tud még találni. Hogy miért kellett ehhez egy kis kritika, azt nem tudom. Bár gyorsabb nem lett, hasznosabban játszott, mint a hétközi bajnokin. Osztályzata: 5.

Pölöskei Péter: Talán az első értékelhető teljesítményt sikerült tegnap letennie az asztalra. Az eddigiektől jóval kevesebb hiba jellemezte játékát, azonban van még hova fejlődni neki is, ha középcsapat akarunk lenni. Osztályzata: 6.

Fejes János: Bár ő szerdán sem tartozott a gyengébbek közé, szélsőnk szintén tudott javítani játékán. Egyre több jó elfutás, beadás jellemezte, ugyanakkor viszonylag jó hatékonysággal igyekezett az ellenfél támadásait megakasztani, bár nagy kihívás elé nem állították a nógrádiak.. Osztályzata: 6.

Nagy-Kolozsvári Dániel: Góljával ismét bizonyította, hogy van benne potenciál. Ettől függetlenül továbbra is azt gondolom, idő kell,, hogy beérjen. Gólja után kicsit eltűnt. Teljesítménye még meccsen belül is hullámzó, de jó lesz az.  Osztályzata: 6.

Pál Szabolcs: Most sem brillírozott, cserébe higgadtságával nyugalmat kölcsönzött társainak is. Határozottan jobban teljesített ő is, mint néhány nappal korábban. Osztályzata: 6.

Debreceni Dávid: Az „öreg” csapatkapitány, akit nem lehet megunni. Ha már ő sem fog hajtani, ott nagy lesz a baj. Most azonban igyekezett még nagyobb lendületet venni, példát mutatva a többieknek is.  Osztályzata: 6.

Farkas Krisztián: Klasszikus támadó hiányában, az első félidőben ő volt a legveszélyesebb az ellenfél kapujára. Sajnos maradtak ki helyzetek, de egy szép fejesgóllal azért sikerült a gólszerzés is, amellett, hogy „alap feladatt” is jól ellátta. Osztályzata: 6. 

Zimányi Ádám: Sokadik játékos, akinél elmondható, hogy végre mutatott abból valamit, amiért szerződtették. Ha jól emlékszem, nevéhez köthető a meccs végén egy „csúnya” passza, amiből egy kicsit jobb csapat biztosan gólt szerez, de a fociban nincsen ha, ezt leszámítva pedig nem sok hibát vétett. Osztályzata: 6.

Vajda Ákos: Igyekezett, de volt jobb meccse már. Talán ha folyamatosan érzi a bizalmat, jobban teljesít. Nem volt rossz, de legyen jobb. Osztályzata: 5.

Juhász Gergő: Játékában leginkább az tetszik, hogy „álandó”, Nincsenek különösebb kilengések, hoz egy megbízható átlagot. Reméljük, ez a továbbiakban is jellemezi majd a játékát. Osztályzata: 6.

A cserék is jól szálltak be, még ha akkor már egy hitehagyott, enervált ellenfél ellen kellett is játszaniuk. Sajnálom Tóth Ákost, hogy nem sikerült betalálnia, pedig a nehezét megoldotta egyalkalommal…

A vezetés értékelése ugyan nem tartozik rám, híreket hallani arról, hogy nem tettünk le az erősítésről, azonban a mindent elsöprő lendületet e téren valahogy nem érzékelem… Ne legyen igazam, de könnyen lehet, hogy ezzel a kerettel kell megoldani az őszt. Ahogy a szerdai vereséget, ezt a győzelmet is helyén kell kezelni. Egy biztos, ettől csak nehezebb dolgunk lesz a jövőben, főleg a szezon második felében.