Mint azt a lapunkat rendszeresen olvasók tudhatják, a távozókat, legyen az vezető vagy játékos, mindig megkérdezzük annak okáról. Van, aki él vele, van, aki nem. Az alábbiakban Fejes János mondja el véleményét. |
![]() |
Kedves Szurkolók! Sajnálattal kell közölnöm Veletek, amit már sokan tudtok, nem tudtunk egyezségre jutni a klubbal, így távozom. Egyik szemem sír a másik nevet. Az egyik sír, mert nem tudtam Nektek megmutatni azt ami igazán rejlik bennem, illetve megismertem pár olyan őszinte, tisztességes embert akiket nehezen hagyok itt. A másik nevet, mert a családom, barátaim közelében lehetek és elkezdhetem építeni a futball utáni életem. Megszeretném köszönni Harmati Péternek, hogy ide hozott, Ildikónak, hogy mindig számíthattam a segítségére. Vitányi Lacinak is köszönettel tartozom. Nem szeretném kihagyni Kugit, akivel hiányozni fognak a közös kávézások és beszélgetések. Ritának, Tibi bácsinak és Zsoltinak is szeretnék köszönetet mondani, mert nem volt olyan kérés amiben ne segítettek volna. Bánka Balázsnak is szeretném megköszönni, a sok segítséget. Szeretném megköszönni Adriánnak, Dorinának és Lacinak a rehabilitációban elvégzett munkájukat. És kiemelnék a végén két EMBERT, Dungesz és Hege, köszönök Nektek mindent! Amikor a legnagyobb szükségem volt rá, Ti mindig ott voltatok mellettem, és számíthattam rátok. Nem szakadok el teljesen Egertől, hisz továbbra is ide fogok jarni egyetemre, mindig örömmel fogok ebbe a városba jönni, de már ellenfélként. Minden jót kívánok Nektek és tartsatok ki mindig a csapat mellett! |