Mire emlékszel legszívesebben az az ESE-vel kapcsolatban?  -Nagyon sok szép és kevésbé szép emlékem van NB 1-ből, NB 2-ből, NB 1/B-ből, de leginkább az egykori dohánygyár által szponzorált Marlboro kupákra emlékszem vissza! Különleges hétvégék voltak csupa jó csapattal, rengeteg vendég szurkolóval és mindig teltház volt. Készült külön műsorfüzet hozzá, szombaton volt a két elődöntő és vasárnap a bronz meccs és a döntő. Fantasztikus hangulatú kupák voltak, ma már el sem hinnék a fiatalok, hogy ilyen minden évben volt Egerben és csapatunk is nagyon jól teljesített rendre. Jó lenne valami hasonlót újra éleszteni…

Jártál-e már korábban vagy mióta élsz Egerben? -Itt születtem, itt jártam bölcsődébe, óvodába, itt kezdtem az általános iskolát, amíg 3.osztályos koromban családi okok miatt kiköltöztünk Feldebrőre. Később ide jártam gimibe, előbb két év “katkó”, aztán a Gárdonyi, ahol érettségiztem. Ezt követően Egerben laktam és dolgoztam mindenfélét: nagykernél raktárosként, az akkori erdőtervezési irodánál, voltam pultos és konyhai munkát is végeztem a Vadászkürtben, majd a Dobó István Vármúzeumba kerültem a restaurátorok mellé kisegítőnek. Ezután jött az ELTE és 5 év egyetemi élet Budapesten, majd visszatértem a városba előbb a Rádió Egerhez, aztán a Szent István Rádióban dolgoztam hírszerkesztő, műsorvezetőként. Aztán “beszippantott” a politika és jött egy évtized parlament, majd az egri városvezetés… Szóval azt hiszem a társadalom minden szintjét megjárva, elég jól ismerem a várost is és az egrieket is.

Milyen városnak ismerted meg Egert? -Mivel az igazi kisgyermekkori emlékeim a Tetemvár utcai lakhelyünkhöz kötődnek, azt hiszem nem meglepetés, ha azt mondom, hogy már gyermekkoromban magával ragadott a vár, az Egri Csillagok, az egri történelem, így a büszke “egriség” is. Ez mai napig meghatározó számomra, bár 2019 óta, nekem Eger városa a munkámat jelenti, ami egy egészen új helyzet a számomra, hiszen most már mindenben a megoldandó problémát keresem és szinte figyelmen kívül hagyom azt, ami rendben van. Egy szóval Eger? Szeretem. Otthonom, családom és életem kitörölhetetlen része, identitásom alapja.

Ajánlanád-e másoknak is a városunkat? -Csak ajánlani tudom. Magyarországon a legjobb hely.

Melyik vendéglátó egység a kedvenc helyed? -Rengeteg kedvenc van. De az én jelenlegi státuszomban, azt hiszem az a bölcs, ha erre nem válaszolok.

Hol töltődsz fel könnyebben? A természetben vagy Egerben? -Most nagyon speciális a helyzet. Egész életemben nekem Eger a feltöltődés színtere volt. Amióta polgármester vagyok, azóta nekem Eger hivatás, küldetés, fejlesztendő cél. A város most nekem 0-24 órás küldetéstudat, munka. A feltöltődést most leginkább a szabadtéri hússütés, főzés jelenti, olykor a horgászat vagy ha néha kikapcsolhatnám a telefonom, de azt ugye nem lehet…

Eger melyik városrészén laksz? -Almagyar-domb.

Kedvenc válogatottad? -Magyar! Ez nem kérdés. Ha nincs magyar válogatott, akkor a lengyeleknek szurkolok érzelmi alapon! De a jó focit nagyon szeretem, bárki is játssza! Alapvetően azt szeretem, amikor a technika és minden egyéb eltörpül az akarat mellett! Aki akar, az győz! És nekem ez a legszimpatikusabb. Láttam ilyet régen az angoloktól, németektől, írektől stb és a dél-szláv csapatok is rendre megmutatják ezt a mentalitást és rendkívül boldog vagyok, hogy a Rossi-legénységtől ugyanezt látom.

Kedvenc magyar csapatod? -Eger SE. Nem kérdés. Ha nem Eger, akkor Fradi, de Eger ellen nem tudnék még nekik sem szurkolni. Külföldi csapatok közül pedig a Legia Varsó. Aki volt már Légia meccsen az érti hogy miért, ha nem, akkor keressen rá a neten a Legia ultrákra. Szerintem a világ legjobbjai, de top 3-asok az biztos. Sok meccset végig szurkoltam velük Varsóban, azok is feledhetetlen élmények. Tehát nem elsősorban a foci miatt szeretem a Legiát, hanem a lengyel-magyar érzelmi szál és a páratlan atmoszféra miatt, Ja! És a Légia színe: piros-fehér-zöld

Kedvenc külföldi játékosod? -Sok volt. Most Robert Lewandwski. Korábban Miroslaw Klose. Soha nem az olyan igazi nagy sztároktól voltam elájulva, mint Messi vagy Cristiano Ronaldo… ők különleges, Isten adta tehetségek, talán akkor sem tudnának rosszul játszani, ha akarnának. De azok, akik a másoknak is megadatott tehetség mellett a szorgalma és alázata emeli ki a többi közül, nálam favoritok, az alázatot és a soha nem adom fel mentalitást rendkívül tisztelem.

Kedvenc magyar játékosod? -Nehéz kérdés. Sok van és mindenki más-más erény miatt. Most egyértelműen Szalai Ádám. Az ő mentalitását és alázatát kellene belenevelni már most a gyerekekbe.

Kedvenc ételed? -A húsleves alap. De ezen kívül szinte minden ami grill, szabadtűzön készült vagy barbecue! Ha valamit ki kell mégis emelni, akkor az érlelt bélszín steak zöldbors mártással, a hagyományos magyar konyhából pedig a sertéspörkölt nokedlivel és kovászos uborkával.

Kedvenc italod? -Jó egri és Eger környéki borok, fröccsök, alkoholmentesben pedig a házi paradicsomlé és a házi limonádék.

Kedvenc zenéd? -Depeche Mode és azon kívül a rock/metál/punk mindegy csak torzító legyen benne.

Van-e kedvenc állatod? -Szeretem az állatokat alapvetően, de klasszikus kedvenc nincs, talán mindig az, ami otthon van: most épp két törpe malac, 3 kutya, egy macska és egy nyúl. A gyerekek háziállatai.

Kedvenc színed? -Kék! Egy kis pirossal…

Család? Gyerek? -Feleségem magyar-történelem szakos tanárnő, 2005-ben házasodtunk, három 3 gyerkőcünk van, a két fiú Nimród és Csanád 10 és 12 évesek, a kislányom Zselyke 6 éves.

Korod? -44.

Hol születtél? -Eger.

Nem úszod meg ESE kérdés nélkül. Mit vársz a csapattól a 2022- 23-as idényben? Mindenképp 1-6 valamelyike! Beszélgetek Szekeres Adriánnal, értem hogy mit miért tesz és bízom benne. Azt vallja, amit én is: az elvégzett munkának mindig meg lesz az eredménye. Tavaly örökölt egy keretet, nem volt mozgástere így nem is lett volna igazságos a csodát várni. Ez most már azonban az ő csapata, most már övé a siker is és a kudarc is. Bevallom sokat várok az őszi szezontól!