Amikor a DVTK szerepet vállalt, egyben 90%-os tulajdonrészt szerzett az Eger SE-ben, az a kijelentés hangzott el az új többségi tulajdonos képviselője részéről, hogy hosszú távon Egerben legalább NB 2-es – Salgótarjánban pedig legalább NB 3-as – felnőtt csapat megteremtése a cél.

 Ezzel szemben a tények – melyek, mint tudjuk makacs dolgok – azt mutatják, hogy az ESE 2018/2019-es és a 2019/2020-as évadban 10., 2020/2021-es évadban 6., 2021/2022-es évadban 15., a 2022/2023-as évadban – 26. fordulót követően – 17. helyet foglalta, foglalja el a tabellán. Mindebből pedig jól látszik, hogy mióta a kisebbségi tulajdonost „háttérbe tolták”, lefelé szálló pályára kerültünk!

 De mondhatunk ennél közelebbi ígéretet is. A tavaly nyár végi szurkolói ankéton az 1-10. hely valamelyikét jelölte meg Farkas Balázs ügyvezető célkitűzésként azzal, hogy egy fiatal, tehetséges csapat alapja lehet egy következő idényekben a dobogóért küzdő egyletnek is. Ehhez képest jelenleg legtöbben azért aggódunk, hogy ne essék meg az a csúfság, hogy jövőre megyeszékhelyként ismét a megyei bajnokságban kelljen szerepelnünk! Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy mindeközben Salgótarján ki is esett a harmadosztályból.

 Kétségtelen, hogy az utánpótlásban nagyobbak a lehetőségek, a TAO nagy segítség a sportlétesítmények fejlesztésében, a szakmai munka színvonalának emelésében…. A felnőtt labdarúgás más kávéház, ott – hacsak a stadion-rekonstrukciót nem vesszük ide – jóval korlátozottabbak a lehetőségek. No de mégiscsak jórészt az első csapat teljesítménye, labdarúgásban betöltött helye alapján ítélünk meg egy klubot, nem mellékesen pedig az ígéret mégiscsak ígéret.

 Mindezek után lássuk mire is lennénk kíváncsiak:

 -Az elmúlt évek eredményei szinte maguktól adják a kérdést: igaz-e az, hogy a többségi tulajdonosnak a salgótarjáni és az egri felnőtt labdarúgás csak teher? Ha nem, mi az oka annak, hogy a korábban szebb napokat megélt egri és salgótarjáni egylet egyre távolabb van a korábban kitűzött céloktól? Igaz-e, hogy ha nem lebegtetnék még most is a stadion-rekonstrukciókat, felnőtt csapatunk talán nem is lenne?

 -Ki a felelős mindezért, van-e volt-e bármilyen következménye annak, hogy a szép ígéretek ellenére nem hogy nem fejlődött a két egyesület felnőtt labdarúgása, de nagyon úgy néz ki, lefelé ívelő pályára került az?

 -Kíván-e tenni bármit, amennyiben igen, pontosan mit a fenti folyamatok megállítása, megfordítása érdekében?

 -Konkrétan az ESE-re térve. Miért van az, hogy a szurkolók minden évben azt hallják a vezetőktől, hogy majd most, majd ettől az idénytől… Aztán a maroknyi publikum kénytelen azt konstatálni, hogy ismét „palira” vették? Van egyáltalán konkrét közép-hosszútávú terv? Mi az? Ennek megvalósításáért ki a felelős?

 -Egyetért-e azzal, hogy az elmúlt másfél-két év játékospolitikája, az igazolások – néhány kivételtől eltekintve – kritikán aluliak voltak? Van ennek felelőse?

 -Mit kíván tenni azért, hogy az ESE jövőre is biztosan az NB 3-ban szerepeljen? Egyáltalán fontos ez Önnek, Önöknek?