A többségi tulajdonos nem ezt ígérte, Eger városa nem ezt érdemli, a szurkolók nem kérnek a nihilből!

 Az ÖREGriek Baráti Kör tagjai számát illetően kisebb, ugyanakkor Eger labdarúgását tekintve az egyetlen olyan jelenleg is aktív szurkolói csoport, amely a középkorú és az idősebb drukkereket tömörítve igyekszik támogatni a helyi futballt. A kör összetétele miatt elsősorban a csapat, illetőleg az aktuális edzők részvételével baráti összejövetelek szervezése, a jubiláns játékosok köszöntése, az élenjárókkal való kapcsolattartás, kölcsönös segítségnyújtás keretében igyekszik támogatni a klubot, de természetesen a meccseken is jelen vagyunk, lehetőségeinkhez mérten szurkolunk. A támogatás ugyanakkor nem lehet azonos a kritika nélküli elfogadással, a mindenkori tulajdonossal, támogatóval, vezetővel való feltétlen azonosulással. Amennyiben úgy látjuk, nem jó az irány, vagy nem vállalhatók a célok, kötelességünknek érezzük, hogy észrevételeinknek is hangot adjunk, hiszen nem az egyesület vezetőit, hanem az egri labdarúgást, annak fejlődését tartjuk elsődlegesen szem előtt. Az utóbbi évek eredményei, illetőleg az ügyvezető által több ízben is vázolt közép- és hosszútávú jövőkép okán elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy hallasuk hangunkat, még ha tisztában is vagyunk azzal, figyelemfelhívásunk nem fogja alapjaiban megváltoztatni a többségi tulajdonos hozzáállását. 

 Jó néhány évvel ezelőtt a DVTK 90 %-os tulajdonrészt szerezve az ESE-t működtető gazdasági társaságban sajtótájékoztató keretében hirdette meg: a régión belüli „központosítással” a hevesi és a nógrádi futball csak jól járhat, középtávon az Eger SE NB 2-es, a Salgótarján NB 3-as lehet, megteremtve a „fokozatosságot” a csúcson lévő DVTK-hoz. Nem volt ekkor még szó arról, hogy ennek stadionrekonstrukció, vagy helyi szponzorok bevonása a feltétele. Ez volt az ígéret! Az ígéret azonban ígéret, még ha a többségi tulajdonos személyében időközben változás is állt be. Az új, nem kevésbé tehetős tulajdonos pedig nem írta át, legalábbis nem kommunikálta ezen célok változását.

 Mi történt ehhez képest? Egerben kierőszakolva a kisebbségi tulajdonos, egyben a helyi érdekeket képviselni igyekvő Harmati Péter operatív vezető távozását, a felnőtt labdarúgás zuhanópályára került. Míg a 2020/2021-es évadban a csapat az NB 3 Keleti csoportjában a 6. helyen végzett, a 2021/2022-es idényben a 15., idén pedig a papíron kiesést jelentő 18. helyen fejezte be a bajnoki idényt. Az elmúlt időszakban a csapat magját, a javarészt egri, vagy egri kötődésű, nem mellékesen a szurkolók által is kedvelt játékosokat – egy korábban szakvezetőként sehol ki nem próbált – vezetőedző elzavarta (az indok: Csürhe!), azért, hogy hozzon egy tucatnyi fiatal, rutintalan, finoman szólva sem kiemelkedő tehetségű, javarészt fővárosi titánt azzal, ha buknia kell, legalább a sajátjaival bukjon. Már akkor fenntartással fogadtuk ezt, mert úgy gondoltuk, kizárólag fiatalokkal nem fogunk tudni előre lépni, sőt a szinten tartás is kétséges. Nem is telt el 10 forduló, az edző megbukott. De hogyan is? Az ügyvezető a bajnoki rajt előtt 1-6. helyet – néhány éven belül pedig akár NB 2-t – ígért a szurkolóknak. Végül pedig csak egy kisebb csoda mentette meg a csapatot a megyei 1 osztálytól. Farkas Balázs ügyvezető szerint a korábbi célkitűzést idény közben át kellett értékelni, mert az nem volt reális. Az eredménytelenséget a csapat fiatal összetételére, a rutintalanság számlájára írta, az ugyancsak „felelősnek kikiáltott” pálya minősége kapcsán ugyanakkor a fenntartó sportiskolára mutogatott. Megjegyezzük, a csapat magja nem változott az idényben (amennyiben igen, az kizárólag a vezetés tudtával történhetett), a pálya pedig amellett, hogy mindenkinek egyformán jó, vagy rossz, évek óta ilyen, a klub azt ismerte, tudta mire számíthat. Minderre figyelemmel értetlenül állunk a nyilatkozat, a „célok” változása, illetőleg a nyújtott teljesítmény előtt, ami ezek szerint nem is volt olyan messze az elvártaktól! Szakmaiatlanság, vagy csupán a szurkolók „megnyugtatása” volt az oka a korábbi elbizakodottságnak? Ha pedig látható volt a probléma, miért nem sikerült télen minőségi igazolást megejteni? Ezt tetézte a szakvezetés azzal, hogy a keleti csoport őszi gólkirályát „elüldözte”. Hagyjuk is, hogy ez jó vagy rossz döntés volt. Felmerül azonban a kérdés: az így keletkezett űrt – ami támadó tekintetében egyébként is sújtotta a csapatot – miért nem pótoltuk? (Arra még csak gondolni sem merünk, hogy mindez arra vezethető vissza, mindenki abban bízott, úgyis miénk a legjobb 17. hely, a bennmaradás meg lesz…) A mezőny „kiegyenlítettsége”, a „mi lett volna ha”, a sportban nem játszik, ráadásul egy-két győzelem az összképen érdemben egyébként sem javítana sokat. Az Eger városához méltatlan helyezés „elérésére” ráadásul úgy kerül sor, hogy az önkormányzat – tudomásunk szerint – az előző években jelentős összegű támogatást nyújtott az egyesület részére. Az eltelt két év, a most már bizonyosan tendenciának tekinthető „csak maradjunk bent valahogy, de még az sem tragédia, ha kiesünk” elve és az ehhez párosuló jövőkép hiánya nem lehet labdarúgásunk része! Az érdektelenség jól visszaköszön Salgótarján esetében is, akik tavaly nem is kerülték el a kiesést.

 Az ÖREGriek Baráti Köre számára ez a folyamat érthetetlen, egyszersmind elfogadhatatlan! Még inkább vállalhatatlan az az ügyvezető által felvázolt jövő, amely szerint a vezetés az előttünk álló időszakban sem tervez ettől többet, Nb 2-ről pedig belátható időn belül (4-5 év) álmodni se merjünk! Természetesen tisztában vagyunk azzal, jelen gazdasági helyzetben nem könnyű az egyesületek élete. Nemigen vitatható ugyanakkor, hogy a problémák minden sportszervezetet egyformán érintenek. Jó példa így is akad, hiszen Eger a mostoha körülmények ellenére is megannyi szép sporteredménnyel büszkélkedhet. Elég utalnunk férfi kéziseink, vagy női vízilabdásaink idei teljesítményére. Mindeközben a legnépszerűbb sportág láthatóan szenved! Történik mindez úgy, hogy – még ha ezt jótékony homály is fedi – a tulajdonosi kör szálai az ország legtehetősebb emberéig érnek.

 Városunk, hazánk egyik legszebb, egyben 19. legnagyobb települése. Egyetlen kivétellel (Sopron) minden tőlünk nagyobb lélekszámú város labdarúgó csapata magasabban jegyzett osztályban, vagy velünk azonos szinten, de a tabella felsőbb régiójában fejezte be a 2022/2023-as megmérettetéseket. Szűkebb hazánk labdarúgása megélt már sok mindent, de több ízben büszkélkedhetett első-, másodosztályú csapatokkal, remek játékosokkal, edzőkkel, szurkolókkal, sok-sok megyei szimpatizánssal. Ezért talán hagyományaink sem intézhetők el egyetlen kézmozdulattal. Látszólag minden adott: tőkeerős tulajdonos, politikai kapcsolatok, a város támogatása, szurkolói igény, a klub mégis vállalja a nihilt! Nem, nem és nem!

 Az eredménytelenség mellett a stadion állapota is tovább romlott. A szurkolók még 2023-ban is ázhattak-fázhattak, ha csapatukat szerették volna élőben látni. (Jelképes volt, egyben jól illusztrálta jelen helyzetünket, hogy a kiesés elleni harcban kiemelkedő jelentőségű Pénzügyőr SE elleni meccset szakadó esőben „szurkolhatta” végig az az eltökélt pár ember, aki ilyen körülmények között is kimerészkedett.) Az egyébként is elhanyagolt stadionban ki tudja hány éve „csupán” azért játszhatunk harmadosztályú mérkőzéseket, mert van egy kormányhatározat a rekonstrukcióról… Ez a soha meg valósulni nem látszó újjáépítés pedig remek lehetőséget nyújt a vezetőknek arra, hogy azt mondják: nem alakítunk ki fedett lelátót, hiszen úgyis lesz egy nagyobb rekonstrukció.             Igazi stadion nélkül pedig mit is akarnánk ettől többet, esetleg magasabb osztályt? A kör bezárult: minden szinten „befagyott” minden.

 Persze tudjuk, infrastruktúra nélkül egyelőre illúzió az NB 2, de – amellett, hogy az egyesületnek többek között a feltételek megteremtése, támogatók, szponzorok bevonása is feladata – rövidtávon minimálisan is elvárhatónak tartjuk az NB 3 újonnan kialakításra kerülő csoportjában az előrelépést, az 1-6. hely valós és reális megcélzását, emellett a magasabb osztályba kerülés feltételeinek mielőbbi biztosítását.

 Ezen célkitűzések nélkül csoportunk támogató együttműködését – legalábbis szervezett formában – nem látjuk fenntarthatónak. A szívünk egri, az egri labdarúgás megújulása, felemelkedése érdekében tett lépésekhez minden tőlünk telhető segítséget továbbra is megadunk, ezen az úton a mindenkori egri csapatnak szurkolunk. Nem adjuk fel soha!

         Maradunk tisztelettel: ÖREGriek Baráti Köre