– Mi volt a cél a bajnokságra, s ebből mi valósult meg?
– Az elmúlt bajnoki évadban, s azt követően is, az egyesület vezetősége megfelelő körülményeket biztosított, így nyugodt körülmények között tudtunk dolgozni. Az elnökség a biztos bentmaradást, a 8-10. hely egyikét tűzte ki. Kevés változás történt a játékosállományban, hiszen én magam is azt vallottam, hogy a legnagyobb erősítés az, ha sikerül együtt tartani a csapatot. Sokan féltettek bennünket az NB III-tól, sőt többen kijelentették az 5-6 pont megszerezését. Szerencsére erre jelentősen rácáfoltunk a megszerzett 26 ponttal. Úgy ítélem meg, hogy jelentős előrelépés történt a gárda fegyelmezett, megalkuvást nem tűrő játékában. Azt szerettem volna elérni, hogy a meglévő értékek megőrzésével egy olyan stabil együttest alakítsak ki, amely ellen senki nem mehet biztosra. Tizennégy gólt kaptunk, ami nem rossz teljesítmény. Tudatosan nem a védelem szót használtam, hanem csapategységben gondolkodtam. A helyzetkihasználáson viszont még sok javítanivaló van. Az együttes mindent egybevetve fegyelmezettebb, érettebb lett.
– Kikkel voltál elégedett, kik okoztak csalódást?
– Egy ilyen ősz után csak dicsérni lehet a játékosokat, nem is kellene senkit kiemelni. A fiúk fegyelmezetten, becsületesen játszottak. Ha mégis neveket kell említeni, akkor az edzésnaplóm alapján Kerényi Gábor (6,78), Novák János (6,71), Lázár Krisztián (6,6), Galbács Sándor (6,4), Híves Balázs (6,2), Birincsik Dániel (6,00) és Stark János (5,8) nevét említeném. Ők, még a többieknél is többet produkáltak. Elmarasztalni senki nem tudok, nem is akarok.
– Mely mérkőzéseken nyújtott kiemelkedőt a csapat?
– Tudom, hogy a játékosok valamennyi találkozón igyekeztek tudásuk legjavát nyújtani, és megvalósítani szakmai elképzeléseimet. Úgy vélem, hogy a hajráig, az „alapcsapat” együttlétig ez sikerült is. Ekkor már sérülések sújtottak bennünket, és elkezdtünk kipontozódni is. Nagyon szívesen emlékszem vissza a Dunakeszi, az Ózd, a Balassagyarmat, a Tiszaújváros, és vereségünk ellenére az Eger elleni mérkőzésre is.
– Mitől volt eredményes az SBTC?
– Attól, hogy egymásért játszottunk. Senki sem helyezte a másik elé a saját egóját, mindig csapatban gondolkodtunk. A lényeg a csapategység volt, közös teherviseléssel. Nagy jelentőséget tulajdonítottam az egyén felelőségének, a kollektív vállalásnak. Mindenkinek állandóan mozogni kellett, védekezésre és támadásra egyaránt készen kellett lenni. Aki a támadásban nem tudott részt venni, annak kötelessége volt vigyázni arra, hogy az ellentámadásokkal ne lepjenek meg bennünket. Tíz ember futásából, igyekezetéből, szereléséből és összjátékából alakult ki a csapatjátékunk. Azt a szemléletet erősítettem, hogy nem hatos, vagy hármas számú játékos felelős azért, mert az ellenfél támadója gólt rúg, hanem az egész csapat. Ugyanez érvényes volt fordítva is, ha a támadóink valamelyike gólt rúgott, nem csak az övé volt az érdem.
– Mi a véleményed a mérkőzések látogatottságáról, hogyan csalogatnád vissza a lelátóra a közönséget?
– Újoncként az őszi szezont az élmezőnyben zártuk. Hiányérzetem van a mérkőzések látogatottsága miatt, hiszen egy jól teljesítő, és ezáltal egy szerethető csapatról van szó. Bízom benne, hogy tavasszal is olyan játékosokat tudok pályára küldeni, akiknek a hozzáállása példamutató, akik futnak, küzdenek, nem ácsorognak, s látványos, izgalmas mérkőzéseket játszanak. Remélem, hogy ezáltal tovább nő az érdeklődés az együttes iránt.
– Mindent összevetve, elégedett voltál az elmúlt időszakkal?
– Először is a nyugodt munkavégzés miatt szeretném köszönetemet kifejezni az elnökségnek, külön Balga Józsefnek, akivel nagyon jó munkakapcsolatot alakítottunk ki. Továbbá mindazoknak, akik valamilyen formában segítséget nyújtottak, vagy egyáltalán érdeklődést tanúsítottak a csapat iránt. Élmezőnyben végeztünk az őszi szezonban, tehát magasan túlteljesítettük a kitűzött célokat. A véleményem az – a játékosok felé is kinyilvánítottam – , hogy soha ne elégedjünk meg egy-egy részsikerrel, mert mindig lehet többet, jobbat nyújtani.
– Mikor kezditek el a felkészülést a tavaszi szezonra?
– A munkát január második hetében kezdjük el, heti hat gyakorlással.
– Az elmúlt bajnoki évadban, s azt követően is, az egyesület vezetősége megfelelő körülményeket biztosított, így nyugodt körülmények között tudtunk dolgozni. Az elnökség a biztos bentmaradást, a 8-10. hely egyikét tűzte ki. Kevés változás történt a játékosállományban, hiszen én magam is azt vallottam, hogy a legnagyobb erősítés az, ha sikerül együtt tartani a csapatot. Sokan féltettek bennünket az NB III-tól, sőt többen kijelentették az 5-6 pont megszerezését. Szerencsére erre jelentősen rácáfoltunk a megszerzett 26 ponttal. Úgy ítélem meg, hogy jelentős előrelépés történt a gárda fegyelmezett, megalkuvást nem tűrő játékában. Azt szerettem volna elérni, hogy a meglévő értékek megőrzésével egy olyan stabil együttest alakítsak ki, amely ellen senki nem mehet biztosra. Tizennégy gólt kaptunk, ami nem rossz teljesítmény. Tudatosan nem a védelem szót használtam, hanem csapategységben gondolkodtam. A helyzetkihasználáson viszont még sok javítanivaló van. Az együttes mindent egybevetve fegyelmezettebb, érettebb lett.
– Kikkel voltál elégedett, kik okoztak csalódást?
– Egy ilyen ősz után csak dicsérni lehet a játékosokat, nem is kellene senkit kiemelni. A fiúk fegyelmezetten, becsületesen játszottak. Ha mégis neveket kell említeni, akkor az edzésnaplóm alapján Kerényi Gábor (6,78), Novák János (6,71), Lázár Krisztián (6,6), Galbács Sándor (6,4), Híves Balázs (6,2), Birincsik Dániel (6,00) és Stark János (5,8) nevét említeném. Ők, még a többieknél is többet produkáltak. Elmarasztalni senki nem tudok, nem is akarok.
– Mely mérkőzéseken nyújtott kiemelkedőt a csapat?
– Tudom, hogy a játékosok valamennyi találkozón igyekeztek tudásuk legjavát nyújtani, és megvalósítani szakmai elképzeléseimet. Úgy vélem, hogy a hajráig, az „alapcsapat” együttlétig ez sikerült is. Ekkor már sérülések sújtottak bennünket, és elkezdtünk kipontozódni is. Nagyon szívesen emlékszem vissza a Dunakeszi, az Ózd, a Balassagyarmat, a Tiszaújváros, és vereségünk ellenére az Eger elleni mérkőzésre is.
– Mitől volt eredményes az SBTC?
– Attól, hogy egymásért játszottunk. Senki sem helyezte a másik elé a saját egóját, mindig csapatban gondolkodtunk. A lényeg a csapategység volt, közös teherviseléssel. Nagy jelentőséget tulajdonítottam az egyén felelőségének, a kollektív vállalásnak. Mindenkinek állandóan mozogni kellett, védekezésre és támadásra egyaránt készen kellett lenni. Aki a támadásban nem tudott részt venni, annak kötelessége volt vigyázni arra, hogy az ellentámadásokkal ne lepjenek meg bennünket. Tíz ember futásából, igyekezetéből, szereléséből és összjátékából alakult ki a csapatjátékunk. Azt a szemléletet erősítettem, hogy nem hatos, vagy hármas számú játékos felelős azért, mert az ellenfél támadója gólt rúg, hanem az egész csapat. Ugyanez érvényes volt fordítva is, ha a támadóink valamelyike gólt rúgott, nem csak az övé volt az érdem.
– Mi a véleményed a mérkőzések látogatottságáról, hogyan csalogatnád vissza a lelátóra a közönséget?
– Újoncként az őszi szezont az élmezőnyben zártuk. Hiányérzetem van a mérkőzések látogatottsága miatt, hiszen egy jól teljesítő, és ezáltal egy szerethető csapatról van szó. Bízom benne, hogy tavasszal is olyan játékosokat tudok pályára küldeni, akiknek a hozzáállása példamutató, akik futnak, küzdenek, nem ácsorognak, s látványos, izgalmas mérkőzéseket játszanak. Remélem, hogy ezáltal tovább nő az érdeklődés az együttes iránt.
– Mindent összevetve, elégedett voltál az elmúlt időszakkal?
– Először is a nyugodt munkavégzés miatt szeretném köszönetemet kifejezni az elnökségnek, külön Balga Józsefnek, akivel nagyon jó munkakapcsolatot alakítottunk ki. Továbbá mindazoknak, akik valamilyen formában segítséget nyújtottak, vagy egyáltalán érdeklődést tanúsítottak a csapat iránt. Élmezőnyben végeztünk az őszi szezonban, tehát magasan túlteljesítettük a kitűzött célokat. A véleményem az – a játékosok felé is kinyilvánítottam – , hogy soha ne elégedjünk meg egy-egy részsikerrel, mert mindig lehet többet, jobbat nyújtani.
– Mikor kezditek el a felkészülést a tavaszi szezonra?
– A munkát január második hetében kezdjük el, heti hat gyakorlással.
Forrás: nport.hu
