Az EFC anyagi hátterét biztosító Kft. irányítói az eddigiekben olyan áldozatot vállaltak az eredményes szereplés érdekében, amely igencsak megsüvegelendő. A győzelmek jöttek is, László István szakmai igazgató vezetésével szárnyalt a gárda az NB III. Mátra-csoportjában, mi több, a Magyar Kupában is a legjobb 16 közé jutott, amivel országos szinten is felhívta magára a figyelmet. Ismét örülhettek a labdarúgás kedvelői, hogy lesz minőségi (értsd: NB II-es szintű) futball Egerben, újra felkerül a megyeszékhely a honi foci térképre.
Ehelyett most itt van megint a bizonytalanság, a kétkedés, amelynek legfőbb oka, hogy a tulajdonosok pénztárcája sem feneketlen, noha ők szívesen adnának továbbra is, amennyiben munkát, lehetőséget kapnának a várostól. A „helyzetbe hozás” eddig nem sikerült az önkormányzatnak, amely a klubnak megszavazott támogatást ugyan utalja (jelen körülmények között ez is nagy érdem) , ám a „szükséges plusz” hiányzik. E nélkül pedig véges a türelem. Álszent dolog lenne azt hinni, hogy a tulajdonosként jegyzett URFA Kft. vezetői mindenféle érdek nélkül vállaltak szerepet az egri labdarúgásban. Urbán Miklósék befektettek a csapatba, pénzt előlegeztek meg, ám az idő múltával egyre inkább azzal kell szembesülniük: csak nekik és néhány száz nézőnek igazán fontos a megyeszékhelyi futball.
A játékosok még kitartanak, tudják nagyon jól, itt megbecsülik őket, ám, ha nem lesz pozitív jövőkép, a befutó ajánlatokra igenlő lesz a válasz a részükről. Mi több, megkeresés már a Kft-re is érkezett, méghozzá Sopronból, ahol szívesen vennék, ha nyártól NB II-es joggal rendelkezhetne a jelenleg NB III-as helyi Vasutas. A hűség városában sokat adnának ezért, a kérdés, hogy Egernek mit ér ugyanez?
