Lelkesen néztük az eget és úgy tűnik, nem hiába! Esik, esik és újra nekikezdett! Végre! Leginkább a növényeink miatt. Mert igencsak rájuk fért már egy kiadós égi áldás. Persze, örültünk ám annak a ténynek is, hogy megvárta a nagy zivatar a Konyhakerti Nap rendezvényének zárását és csakis akkor látott neki megkönnyezni az eseményt.

Jó volt, kellemes és sokatmondó és tanító …és nem utolsósorban, kicsinek és nagynak – egyaránt – egy szép vasárnapi kikapcsolódás! Igyekeztünk mindannyian maradandót alkotni, megmozgatni, akit csak lehet és kóstoltatni, újat mutatni a már megszokottól.

Jó volt látni a szemekben a tüzet, a huncut gyermekmosolyokat.

Jövőre, veletek… ugyanitt!