Parajd

A település Székelyudvarhelytõl 38 km-re északnyugatra a Kis-Küküllõ mentén a Görgényi-havasoktól délre fekszik.

Neve a magyar paraj fõnévbõl származik. A hagyomány szerint neve onnan ered, hogy a sószállító fuvarosok lovaikat e helyen legeltették "páréztatták", miközben szekereiket megrakták sóval.Határában a Kis-Küküllõ és a Nagyág völgyén felfelé haladva emelkedõ sziklacsoport egyik csúcsán állnak Rapsóné várának romjai. Õsszékely várnak tartják, eredete, sorsa ismeretlen. Az 1974. évi ásatás alapján 11-12. századinak becsülik.

A településnek már a rómaiak korában is mûködtek sóbányái. A hagyomány szerint eredetileg a mai Deszkásvár-dûlõben feküdt, melyet az itt talált településnyomok megerõsítenek. Kápolnásmezõn egykor Szent László kápolnája állott, romjai 1852-ben még látszottak.

A Székelyföld lakói 1562-ig szabadon rendelkeztek a sóval, a sóvidéki sót a székely nemzet sójaként is emlegették, de a székelyek sorozatos lázongásai miatt II. János magyar király a székely sóbányákat állami monopóliummá nyilvánította. II. János elrendelte a sóbányák õrzését és így jön létre 1564-ben Parajd települése. Az erdélyi fejedelemség korában a székelyek sóbányája, a kamaraispán székhelye a szomszédos Sófalván volt. Parajd települése megszületésétõl kezdve még sokáig Sófalva tartozéka, 1669-ben válik ki önálló településként Sófalvából. A Habsburg uralom alatt nyitják meg Parajdon a sóbányákat. 1910-ben 2888 lakosából 2858 magyar, 17 német, 8 román volt. A trianoni békeszerzõdésig Udvarhely vármegye Parajdi járásához tartozott. A Maros Magyar Autonóm Tartomány felszámolásával 1968-ban Parajdhoz csatolják az addig önálló községként szereplõ Sófalvát, így a mai nap Alsó- és Felsõsófalva, illetve Békástanya Parajd község része. Parajd falu 1992-ben 3790 lakosából, 3554 magyar, 169 cigány, 64 román volt.

 Látnivalók
Rapsóné várának romjai.
A település másik nevezetességei a határában levõ sósziklák, melyek legnevezetesebbike az 576 m magas Sóhát, amely kb. 2 milliárd tonna sót tartalmaz. A Korond-patak vize a Só-szorosban tör át a sósziklákon.
A bányák sócsarnokai a légúti betegségek kiváló gyógyhelyei. A bányában 120 m mélyen templom, játszótér is van.
Szomszédságában található a a 19. század elején épült volt sóhivatal, amely ma egészségügyi rendelõ. A parajdi mûvelõdési otthonban megtekinthetõ néprajzi kiállításon (Falumúzeum) közel 2000 helybeli és környéki tárgy, történelmi emlék kapott helyet. Különösen a sóvágással és sószállítással kapcsolatos eszközök, szerszámok és makettek, valamint fényképek sokasága látható. 
Parajd, sóbányaFürdõ és üdülõhely, gyógyhatású meleg sós fürdõje van, ahol a fürdõzõk lebegnek a tömény sós vízben.
Református temploma 1790 és 1796 között épült, szentélye a régi 15. századi római katolikus templomból maradt meg.
Római katolikus temploma 1800-ban épült. 1998-ban egy új templomot is emeltek.
Ortodox temploma 1929-ben épült.
A nemrég épített Áprily-emlékházban az érdeklõdök a költõ Parajdhoz fûzõdõ életszakaszairól szerezhetnek információkat.
Híres emberek
Itt született 1854-ben Hankó Vilmos kémikus, író,
Itt született 1884. május 30-án Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes, 1942. szept. 24-tõl 1943. jún. 12-ig honvédelmi miniszter.
1888-tól itt töltötte gyermekéveit Áprily Lajos költõ.
Itt született Keresztes Lajos, (1900. április 30-án. – Budapest, 1978. augusztus 9.) olimpiai bajnok birkózó.
Itt született 1915-ben Dr. Parajdi Incze Lajos iró, költõ, ifjuság-nevelõ, fényképész, virtorlás-hajós, természetvédõ. 1949-ben Amerikába vándorol, ott alapít családot és folytatja pályafutását. Egyik könyvét az Árpád Akadémia (Cleveland, Ohio) aranyéremmel tûntette ki (Footprints on Destiny Lane - Lábnyomok a Sors Ösvényén 1984)

Parajd a Székely-Sóvidék természetes központja, a Kárpát-medence egyik legfontosabb sóbányahelye

.

Hargita megye nyugati felén fekszik, a Görgényi havasok lábánál, a tengerszint felett 580 m magasságban. Szovátától 8, Marosvásárhelytõl 62, Székelyudvarhelytõl 38, míg Gyergyószentmiklóstól 51 km-re fekszik, az 1915-ben megépült Kis-Küküllõmenti vasút végállomása.

Parajd községhez ma 5 település tartozik: Parajd, Alsósófalva, Felsõsófalva, Bucsin és Békástanya.

Parajd határában emelkedik az 576 m magas kõsó-szikla, a Sóhát. Igazi turisztikai látványosság a Parajdi Sóbánya,és feledhetetlen élményt nyújt a sósfürdõ is.

A környék fõ attrakciója azonban a Sóbánya, melyet már a rómaiak is ismertek.

Parajd sóhegye a vidék lakosságának a "kenyere". A falu fejlõdése a sóaknákhoz kötõdik. Ma is igaz a mondás: "a sóvidéki ember sóból teremti meg jövõjét". Az óriási kenyérhez hasonló sóhegy egymagában is geológiai ritkaság: az 1600 m vastag sótömzs "gyomrában" mintegy 3 milliárd tonna kõsó rejtõzik, ami több mint négy évtizedig lenne elegendõ Földünk egész lakosságának. A kitermelt kamrákat gyógyászati és turisztikai célokra alakították ki. A föld alatt kialakítottak futballpályát, a gyerekeknek játszóteret fa játékokkal, sózót (itt a gyerekek nem homokoznak, hanem sóban játszanak) és büfét. A bánya mélyén építettek egy - a világon egyedülálló - ökumenikus kápolnát, ez lett a bánya büszkesége. Itt nem csak istentiszteleteket, miséket tartanak, hanem koncerteket is.

A parajdi sóbánya és a sósfürdõ méltán tett szert országos hírre, és egész nyáron vonzza a turistákat.

Parajd neve a magyar paraj fõnévbõl származik. A hagyomány szerint neve onnan ered, hogy a sószállító fuvarosok lovaikat e helyen legeltették "páréztatták", miközben szekereiket megrakták sóval.