Akkor újranyitok…

Jóideje zárva volt ez az egész, nagyon nem volt kedvem, ihletésem csinálni. Azóta se sok van, de jól fog esni írogatni, meg teszek majd fel fotókat is.
Meglepődtem, hogy kik kérdezték, mi van a bloggal. Mindenesetre, azt hiszem, sikerült megszabadulnom az összes olvasómtól, ami vegül is nem feltétlen baj, hiszen csak magamnak blogolok, ha valaki olvassa, annak meg nagyon örülök, tök jó dolog.
Sok minden történt azóta, lement egy félév, több-kevesebb sikerrel, voltam sokat túrázni, hogy meglegyen a tesi is. Jó volt, de tényleg. Sok beszámolnivaló nincs róla, remekül elfáradtam, és megtapasztaltam, mennyire is vagyok képes, mivel az első túra igen kemény volt. Igaz, járt is érte hat aláiras.

Látod, nincs hosszú I-m.
Na, most jutottam el odáig, hogy nem tudom tovabb kerülgetni, nehezemre esik ekezetet irni, mivel egy ideje us kiosztást használok. Egyszerűen fáj, nem megy magyar kiosztással irni, olyan lassú, és köszönhetően az új gépem kompakt kis billentyűzetének, hosszú i nincs is. Z-t,Y-t folyamatosan keverem, ha át kell váltanom hu-ra, ékezetes betűk persze megvannak vakon, csak kenyelmetlen, na. Nem panasz, csak magyarázat a csúnya typo-kra, és arra, ha véletlen eltűnnek az ékezetek. Magától us-en van a kezem, sajnálom.
Az az igazság, hogy ha az ember unix-szerű oprendszert használ, sokat programoz, akkor nagyon kellemes az angol kiosztás, mert minden sokathasznált karakter kézreesik. Nézd csak meg, hol van a könyvtárelválasztó karakter, a “/” !
Magyaron shift+6, angolon jobb shift mellet. Naugye…
Szereznem kell egy usb-s magyar billkót, mert blogot nem vagyok hajlandó ékezet nélkül irni, csak ha muszáj.

Ott jártam tehát, hogy voltunk sokat túrázni. Kétszer a csoporttárs gyerekekkel, tesialáirasért, egyszer pedig Gáborral, és régi haverjaival, akik majdnem mind pszihológusok. A gyerekekkel elsőre igencsak belekanalaztunk a túrázás levesébe, ami igencsak forrónak bizonyult. A 26km-es Less Nándor emlék(teljesitmény)túrát nyomtuk le, és meg kell mondjam, igen durva volt. Nagy szintkülönbség, ami teljesen inhomogén módon jelentkezett, igy kicsit demoralizáló volt, de lenyomtuk. Én vittem oda a bandát, tisztességesen keresetem is volt a fuvarból.
A második túra az túra volt. Könnyen teljesitettem, körülbelül három órát hagytunk benne, annyit kellett pihenni a többiek miatt. Át lehetett látni Szlovákiába, havasok voltak a csúcsok, és itt ért a tél első hava. Gyönyörű Szendrő környéke.
A pszihomókus túra inkább bulinak volt cimkézve, de elég kemény túrát nyomtunk le az esti buli előtt. Itt vizsgázott a surcim. Többé nem kell átjárót keresnem a patakokon, bokamagasság plusz tiz-tizenöt centiig jó vagyok, csak be kell tűrni a gatyót, akármennyire is Bundeswehr kinézete van.

Mi volt még…
Elkapott természetesen az eeePC láz, aztán inkább egy mindenesem lett, 2 Ghz-es Core2Duo-val, 1 Gb rammal, és mindez egy picike 12″ colos kijelzőjű magnézium vázban. Pehelykönnyű, a HDD és az akkumulátor a nehéz, de igy sincs két kiló. Elvileg 1.8 kg.
KovácsZé tanár úrnak van ilyen, és nagyon megtetszett, sikerült jó áron szerezni egyet, már amennyire lehet jó árról beszélni szubnoti kategóriában.
Büszke Hewlett-Packard Compaq nc4400 tulaj lettem, fasza gépem van, erős mint az állat, és picike, kényelmes. Tán majd irok egy kis Linux on nc4400 cikket, ha kedvem lesz. Juteszembe, újra Gentoo-zok, ami az életem szempontjából elég sajnálatos, mivel amikor életem volt, nem volt kedvem/időm Gentoo-zni. Most nincs kire forditsam az energiáim.
No mindegy, lesz még eeePC-m, vagy valamelyik konkurrense, mert nagyon jó. Tényleg hordozható.

Lett egy szép új fényképezőgépünk is. Nikon D40X, egy ilyen 18-55-ös obival, és egy 55-200-assal. Eléggé el lehet ezzel a cuccal engedni a fantáziát, a 18 jó széles, a 200-zal meg igencsak erős fotókat lehet késziteni emberekről. Már ha sikerül.
Végre tükörreflex, végre kézi fókusz, végre cserélhető obi, végre dSLR, végre dSLR, végre mondja valami, hogy TAKK, mikor exponálok.
Majd teszek ide egy pár képet. Most legutóbb a Lincoln-t fotózgattam, Bécsben léptek fel a Planet-ben. Annakidején kezdődő barátságunk, és súlyosodó szerelmem idején voltunk Kicsilánnyal Lincolnék koncertjén, nem mertem közeledni, majd felrobbantam, és azt hittem, oda van minden. Gyönyörű este volt, örök emlék. Semmi nem változott. De mostmár tényleg oda van minden.
Bécsben volt a koncert amúgy, Ausztria jó, jó volt ott lenni. Ég és föld. Ugyan sokat nem láttam Bécsből, de vágyom oda nagyon, Budapest meg taszit. Majd irok útinaplót, remélem lesz kedvem, óriási élmény volt, nagy kaland.

És végezetül, hogy miért is zártam be ezt a blogot?
Elegem lett. Nem csak itt tűntem el. Előtte otthonom volt a Gtalk, MSN-en is sokat voltam, ICQ-n is, most úgy áll, hogy van emailem, van telefonom, mint régen, ott lakok, ahol régen, nem fogok irkálós kapcsololatot fenttartani, mert nem esik jól. (Talán ezt az ügyet is kifejtem majd egy külön posztban.) Illetve, csak annyira fogok, amennyire nekem jó. Egoista vagyok, megmondta Eszti is.Ő már csak tudja. Szóval, jelen pillanatban úgy néz ki, nem láttok többet instant messenegeren.
Nomeg, el akartam tűnni. Vagy inkább elmenekülni, mert a megőrülés határán jártam szeptemberben attól a rendszertől, ami létrejött. És mert egy szép nap délutánján borzasztóan elszégyelltem magam, hogy mennyire kaparok egy olyan kapcsolat fenttartásáért, ami már csak nekem számit, és a másik fél nevetgélve pöcköl le minden kezdeményezést, amihez fel kell állni a gép elől. Majd egy év baráti és egyéb szoros kapcsolat után úgy állunk, hogy boldog névnapot, köszi, boldog karácsonyt, satöbbi. Lehet, hogy én rontottam el, én tettem tönkre egy ekkora értéket, de én teremtettem, jogom hozzá, nem? Majd rendbehozza, aki akarja. Ha akarja.
Boldog névnapot Kicsilány!
“I’m a looser Baby, so why dont you kill me?!” (épp ez szólt, mikor ideértem az irással.)
Jók legyetek.