Nagy fonyás volt kedd este-éjszaka, tehát számtek szakest.
Mikor megláttam a plakátot, a szakest polójáról, felóráig vigyorogtam rajta, mint valami hülyegyerek. Ez az idei most nagyon talált, van benne ötlet, és egyedi, ami csak ránk jellemző. Nojó, van máshol is fonya, de nem úgy hívják, így a poén is csak itt fekszik.
Jó fotó nincs róla, a lényeg, hogy a poló hátán az áll, hogy a “A Nagy Fonyás”, a hasonló nevű tvműsor arculatát felhasználva. Vicces, majd lehet rajtam látni, vettem, volt XXL-es.
Mint előre sejthető volt, nem voltunk szomjasak.
Járt ugyan a poló mellé egy szelet pizza, de attól még bőven éhes maradtam. Kicsi volt, olyan 30 fok, és vékony, viszont finom.
Elég korán odaértem, gondoltam, úgyis már mindenki valahol melegít, hát beszállok. Aha, ahogy azt én elképzelem. Vagy zárt körben poharazgatnak valamelyik koliszobában, vagy csak később jönnek.
Úgyhogy elmentem A Mocisba, hubi; sör; pontötszázas; drágábblett; derégvoltam, mondja Marika néni. Tényleg rég. Mióta van a RockInn, az Öreg Motoros már túl csendes, bár néha ránkférne ha nem egy helyre járnánk.
Még a Club Seven-ben is megittam egy Kozelt, annyi időm volt. Unatkoztam rendesen, kellett olyan korán jönni. Találkoztam egy régi ismerőssel, aki meglehetősen lekezelően beszélt hozzám, pedig nem úgy váltunk el, hogy így kéne beszélnünk. Nem voltam vele a legkorrektebb, tény, de lerendeztünk mindent, és mégis így viselkedett, ahogy. Nem baj, ő tudja. Ha így, akkor legyen így, nekem tényleg mindegy.
Aztán Ricsiékkel futottam össze, akik mindig is tartották tőlem a távolságot, így most is. Azért hozzájuk vágódtam. Vettem egy tombolát, egy darabot, a 101-est, pedig sosem nyerek. Egész általános iskola harmadikig pedig nagy tombola-guru voltam. Nem vacakoltam, ha tombola volt, a főnyeremény rendre nálam kötött ki. Így lett sakk-készletem, piros labdám, és még ki tudja mi. A varázs megtört harmadikban, és azóta semmit nem nyertem, csak egyszer Kenó-n.
Szóval összeültünk a srácokkal, és hamar összehaverkodtunk. Illett már, másfél éve vagyunk csoporttársak.
Kiváltottunk a polót, a pizzát, és néhány sörikét, hogy legyen mibe kapaszkodni, és lassan kezdődőtt a műsor is, úgyhogy átszivárogtunk a másik helységbe.
Fotóztam, ilyenkor csak a képre figyelek, de a szokásos énekelős, táncolós műsor volt, engem annyira nem hódított meg. Aztán volt fakír show (fucker show, haha), ez tulajdonképpen elég látványos volt. Ha valaki petróleumot vesz a szájába, és tűzbe fújja, az nekem látványos. Ezt volt a legjobb fényképezni, tüzet mindig jó. Ennek ellenére nem sikerült jól egyik fotóm se az este, ami valamennyire értékelhető, azt feltettem.
Amikor jöttek a feladatok, és önkénteseket keresetek, gyorsan átmenekültek a tanárok, aztán hívtak a többiek, mentem én is.
Itt már azért tényleg nem volt szomjúság, jó ég tudja hanyadik sör landolt. Szalonspicc, mindegy.
Blahota meg Gát tanárúrral elegyedtünk beszélgetésbe, és milyen jó, nem a szokásos sulis keretek, hogy “jónapot”, meg “viszlát”, hanem mindenki egy kicsit lazábban, és vitattuk a világ nagy dolgait.
Sok érdekes dolgot hallottam, érdekes a tanárok szemszögéből is látni a hallgatóságot, meg az egész iskola-dolgot. Nagyon széttartóak vagyunk, nincs semmi közösség, mindenki megy ‘merre lát, ha muszáj valamiért a közösség, akkor nyit csak. Tudtam, láttam én ezt eddig is, de így, a régebbi idők felsőoktatásáról hallva, még jobban látszik.
Azt viszont megállpítottunk, hogy ez a legjobb szak jelenleg.
Beszélgettünk még rengeteg dologról, de valahogy beszélgetést nem tudok leírni. Mesélni jobban megy.
El ne feledjem, mindenképpen fel kell vennem az egyik FSF-es ember által tartott órát, biztonságtechnikáról szól. Egyszer már észrevettem, hogy létezik, de valahogy elsikkadt. Nem rémlik, hogy láttam volna a Neptun-ban, utána kell nézni. Remek geek téma lehet, szeretem az ilyesmit.
Szó mi szó, elég jól elvoltunk, nem is tudom meddig, jó sokáig. Vendég voltam két sörre, úgyhogy legközelebb én jövök!
Mikor a Tanárurak mentek, akkor jöttek Ádámék.
Ádám hozta a tavalyi formát, hadoválós, kiabálós állapotban volt, ilyekor mindig az “élet császára” hagulatban van Jó srác, bírom. Mondta, hogy “Andráááás, bazeeeeg…”.
Tavaly is ilyen volt, hosszan adagolta Kicsilánynak, hogy én mekkor arc vagyok tulajdonképpen, és milyen rendes srác, úgyhogy tessék azonnal a karjaimba omlani szerelmesen. Rendes gyerek, segíteni akart, látta, hogy meg vagyok menve nagyon. Meg is voltam, mi tagadás.
Aztán hányt, és hazamentek.
Jó volt, igazi dorbézolós este, minden negatívum ellenére.
No, visszatérve az ideihez, kicsit asszisztáltam a csocsózásukhoz, aztán beszereztem egy olyan vödröt, ami már szinte mindenkinél volt.
Szimpla homokozóvödör, bele feles vodka, meg egy energiaital, hogy jól aludjunk el.
Valami fertelmes volt, de vödör az kell, meg kellett szenvedni érte.
Üresen már nem volt vicces a vödör sem, és azt hiszem, körülbelül itt estünk le a libikókáról, mikor lement ez a lötty.
Vettünk sört a vödörbe Ricsivel, mert nehogymár ne igyunk sört vödörből. Lement vagy kettőhárom, nem emlékszem sajnos, és akkor menjuk táncolni közfelkiáltásra. Hát, elvileg volt valami olyan, amire beszálltam, de már csak villanások.
Annyi maradt meg, hogy rohadt melegem van, és rettegek, hogy elvesztem a cuccaim, ezért leraktam a ruhatárba, ahonnan ismeretlen okok miatt felvettem húsz perc múlva, majd egy idő után ismét leadtam. Rémlik egy ismerős képe, nem tudom, mit beszéltünk, de valamit, az biztos.
Arra viszont emlékszem, hogy megismerkedtem Sideshow Bob-bal, és a barátnőjével. Remélem nem vette sértésnek, de a srác teljesen úgy néz ki, mint Sideshow (Balfék) Bob, a Simpsons-ból. Nagyon örültek, hogy lefényképeztem őket, az enyémmel, meg az ő gépükkel is.
Remélem, jó címet adtam meg nekik, mert eléggé zaj volt, meg ugye, na…
Felírták a telefonjukba, ha sikerült, akkor üdv nekik is a blogomon!
Itt aztán már annyira csúszott a kuplung, muszáj volt megindulni haza, teljesen szét voltam már potyogva apró kis darabkákra szellemileg. Még egy homályos emlék, hogy az egyik csoptárssal összefutottam a Kossuth téren, és teljesen meglepődtem, hogy kerül bele a világomba, annyira váratlan volt, meg valamin annyira agyalam éppen. Ha gyaloglok éjszaka egyedül, akkor mindig valamibe beleásom a gondolataim.
Valamit beszéltünk, ha fontos lett volna, még most is tudnám mit.
Valószínűleg hívtam taxit, bamm, arra keltem, hogy lekestem a Delphi óráról, de ez akkor teljesen belefért. Nem létezőnek nyílvánítottam magam arra napra. Kellemes volt a villanyszerelőre kelni, aki épp a vezeték helyét véste.
Flex-szel.
Részletezzem?
Áu, fájt.
Végül rendbejöttem egy tükörtojástól, de nem voltam semmire kapható, pihengettem.
Kösz a szervezőknek, remek bulit csaptak, kösz a csoptársaknak, nagyok vagytok Srácok, bulizhatnánk gyakrabban!
És főleg kösz a Tanáruraknak, remekül elbeszélgettünk, jövök két sörrel! 
Itt a galéria. Nem lettek jók. Ez van, bele kell jönni az új gépbe.