Al Di Meola egy unalmas fickó.
Nincs rajta semmi fotóznivaló, se látnivaló. Egy szerény, de nagyon büszkén vigyorogni tudó italoamerikai faszi, aki kegyetlen jól gitározik. És nem kell sorolni, milyen akkord, milyen lefogás, meg mifajta gitáron játszik, nem is tudom. Nem számít, egyszerűen jó hallgatni, szórakoztató, de okos, és működő játszottak. Én meg nem mondom már a többi zenész nevét, de persze ők is nagyon jók voltak. Nekem különösen tetszett a harmonikás fickó játéka, és éneke, ami olyan jazzos értelmetlenség volt, de így volt kitalálva, így volt jó.
Mint a hamarosan bereklámozandó szettből látszani is fog, szerettem fotózni is, nem csak hallgatni.
Mindjárt felújítom itt jobboldalt a linkesdobozt, mikor olvasod talán már kész is. Beteszem oda a Flikkerem linkjét, de álljon itt is.
Szúrok ide egypárat, csak úgy kedvcsinálónak a koncertről.
Na, mivan?
Mélyen
Hol is jártam?