Megint zenei okosokodás lesz, nem tudom, mennyire érdekes ez, de nekem remek tapasztalatok zenei művelődésem(nem) rögös(nem) útján.
Érdemes most elindítani a felvételt, had szóljon, míg olvasod.
Akkor a néhány dolog…
- Létezik minőségi koncertfelvétel. Ehhez persze ajánlott egy közepes hifi, vagy egy jobb füles. Notihangszótó nem játszik.
Azonban a Jamo-n odacsap, elmondhatom. Nemhogy maga a felvétel remekül szól, még a Youtube-ra is olyan formában került fel, hogy le a kalappal. - Ha megnézzük a többi “lájv”-nak mondott Level 42 felvételt, akkor kiderül hamar, ennek a videónak az ismeretében, hogy mennyire “lájv”-ok. Itt szépen meglátszik, hogy végigszleppelni egy számot, meg bájologva, táncikálva énekelni nem lehet. Szenved a fickó rendesen. Koncentrál. Szerintem tiszteletreméltóbb így előadni valamit. A többi felvétel jórészt vállalhatatlan, de mentségükre szóljon, hogy 80-as évek volt.
- Ha már itt járunk, kicsit keretkítenem kell sarkos véleményem a 80-as évek populáris zenéjéről. Ez a szám zseniális, és minőségi. Értékes darab. Felejtsük el a Modern Talkingot, meg Boy Georgot-ot is, valami veszedelmes gyorsan. Nekem mától EZ jut az eszembe születésem évtizedének popzenéjéről.
- Szeretnék így bőgőzni. Szeretnék így énekelni. Így együtt meg főleg.