Meglehetősen elláttam magam munkával erre a félévre, hiszen nemcsak a szokásos kreditmennyiséget kellett megszerezni, hanem bőven akadt más dolgom is.
Nemcsak a szokásos kreditmennyiséget, mert ha számilag még stimmelt is, minőségileg izmosabb volt menet. No, nem mintha eddig vackokat tanultunk volna, csak valahogy jobban beosztható volt az egész. Eleinte szinte semmi dolgom nem volt a sulival, csak bejárni órára, és kész.
Aztán ahogy kezdett volna felpörögni a félév, úgy kezdtek összejönni a dolgok.
Nem is emlékszem, hogy írtam-e, de felvettek tanszéki demonstrátornak is. Ez jelen esetben azzal járt, hogy tanítanom kellett más hallgatókat. Nem mondom, érdekes feladat volt, sok remek dolgot megtanultam, és sok evidenciára rájöttem. Olyanokra például, hogy a hallgatók nem tanulnak, csak ha a nyakukon a vizsga.
Egyébként igen jó érzés, amikor azt látja az ember, hogy az adott témához alig-alig értő emberek az órán azzal a kis trükkel bíbelődnek, amit a múlt órán tanított. Bíbelődik, kinlódik, majd beugrik, és megcsinálja. És örül neki, hogy sikerül, teljesen magától, és mostmár okos, és örül. Én meg a háttérben örülök a közös sikernek, hogy én meg tudtam tanítani, ő meg meg is tanulta. Patetikus, aha. De így van.
És ez csak heti -nem is tudom- 3-4 órámat emésztette fel. (Mert ugye kezdőnek még készülni kell órára.)
Valahogy úgy jött, hogy csupa olyan tárgyam volt, amelyekre heti, vagy féléves beadandó van, így folyamatosan két-három prodzsektbe lóg bele az ember keze. Utálom ezt a szót, hogy prodzsek, de nincs ide jobb. Nem sima kis feladatok, hanem összetett, komplex valamik.
Vallom, hogy nem egészséges egyszerre több komplez dologgal foglalkozni, mert egymás kárára mennek, és tessék, le is fog esni az átlagom. Maradok négyes felett, de inkább jó lett volna az ötöshöz közeledni. Na, ez már így meredt.
Persze, az angol is megy folyamatosan, ezt se hagyjam ki.
A múlt héten írtam szintzárót. Az írásbeli eredményét még nem ismerem, de a szóbeli 100%-os lett. Szerintem jó lett.
No, nem is részletezem, szabit vettem ki, ami azt jelenti, hogy szombatig semmi munka, csak szórakozás, pihengetés. Rámfér.
Tegnapelőtt csaptam a homlokomra, hogy három hete se éjjel, se nappal, se hétvége, csak kódolok, úgyhogy stop. Pihi.
Vizsgáim jórésze januárban lesz, meg a szakdogát is csak akkor kell jegyre váltani, úgyhogy jöhetnek a hobbik, és az aktív pihi.
Ezt egyébként minden évben így csinálom.
Hogy ne varrjak el minden szálat, majd írok arról a felkérésről, ami ma reggel olvastam el, mikor bebootolt a gépem. (Megjegyzem, ez az első, hogy bekapcsolom gépet, mielőtt kikászálódnék az ágyból.)
Nos, a Flickr-re feltett képek közül az egyik megtetszett valakinek, és szeretné egy könyveben felhasználni. Nem az év biznisze, de gondolj bele. Hobbizgatsz, csinálsz fotókat, és valaki bele szeretné tenni a könyvébe. Ha még azt is elmondanám, ki írja ezt a könyvet, és kikkel áll kapcsolatban, akkor egyrészt túl hamar lőném le a poént, meg el is kiabálnám.
Majd írok, ha körvonalazódik valami.
Rendkívül izgatott vagyok ám…