Többet kéne blogolnom.
Lement egy elég mozgalmas évvége, szomorú okok miatt hazajöttek Gáborék is, mégis jól végigbuliztuk a decemebert. Még Dóra talán itthon van, de ő is indul hamarosan vissza. Sokmindent beterveztünk, hogy majd Teaház, meg megyünk futni, de csak a kocsma maradt belőle, meg sütöttem nekik palacsintát, amikor meglátogattak itthon. Jöttek megnézni az állatokat, Józsefet, meg Picúrt (Mr Pic).
A szorgalmi időszak szépen végetért, a csoportot visszaadtam, mindenki egyben élte túl a fasza Excel kurzust. A végére teljesen megtanulták a dolgokat, amit kiszabtam nekik. Vagy erről már írtam? Többet kéne blogolni, és akkor emlékeznék, mit írtam már ide, és mit nem.
Mindegy, írom, ami jön.
Ilyen vacak félévem rég volt.
Hálózati Oprendeszerekből is szégyen szemre négyes lettem, mert elszúrtam a zh-t. Pedig a beadandót nagy kedvvel csináltam meg OpenBSD-n, ez ötös is lett. Nagyon nem lepődnék meg, ha nem lennék soha komoly programozó. No, nem mert nem szeretem csinálni, de méginkább szeretek RJ-45-öt bepattintani, DHCP-t konfigurálni, frissíteni, beállítani, próbálgatni, hibátkeresni, és találni. Úgy érzem, ehhez van igazán érzékem. Elkódolgatok, nem azt mondom, de nincs sok tehetségem hozzá, és kreativitásom. Na meg, tapasztalatból mondhatom, hogy iszonyatosan odaillőnek éreztem magam a légkonditól hideg, ventillátoroktól sivító teremben, ahol fel kell emelni a hangot, ha beszélni kell valakihez, és minden rackben van tíz, milliókat érő pizzásdoboz.
Arra jöttem rá, hogy imádok megoldani, összeszervezni. Technikai, és szociális téren is. Technikai téren falom a problémákat. Ha meg kell oldani valamit, hozzám sem nagyon lehet szólni, és nem is nagyon érdemes, mert vihar van odabent, és születik a megoldás. Olvasom a doksit, a vikipédiát, guglizom az emberiség onlájn elérhető tudáskupacát, és Megoldok.
Valahogy úgy érzem magam ilyenkor, mint a Ponyvaregényben a megoldóember. Ha megoldás kell, akkor csöndet, és mindenki csinálja, amit mondok.
Szeretek megoldani. Valósidőben, azonnal, tétre.
Nehezen lehet idevezetni, pedig ide tartozik, mekkora állat jó volt az a kéttszer fél nap Mátó (Atya) Péter féle szeánsz. Ugyanez, ez az útról letérés, a tankönyv bezárása, amit az előbb írtam. Friss, pengeéles, kegyetlenül geek tudomány, amit ott megkaptunk. Ha ezt mind tudnám, ami ott elhangzott, de büszke lennék. Esküszöm, minden szombatom odaadnám egy ilyen kurzusért, minden héten. De fasza lenne. Sebaj, lesz még egy félév belőle.
Többször voltam már előadásán, ez a fickó tényleg képes jószerivel bármennyit beszélni úgy, hogy témánál marad, és egy perc üresjárát, vatta, helykitöltő nincs.
Az első szomabton csak egy jó teherautónyi pizzát kellett volna rendelni, meg sok kólát, és nyomhattuk volna estig, csakhát mindekinek valami mennivalója volt. Amikor a ródsóval voltak itt, akkor is az volt az utasítás, hogy addig adjon elő, míg meg nem halunk. 
És olyan jó, hogy csak néhányónknak esnek a Monty Python, és hasonló poénok. ESR beleírhatán a Hacker Howto-ba, hogy “olvass sok Douglas Adams-et, és nézz Flying Circust”.
Szerintem igazán bölcs dolog, ha az ember megtalálja a mestereit, akiktől tanulhat, és akikre felnézhet. Ezt azt hiszem, a japánoktól kell megtanulnunk.
Szóval, tanultam eleget idén is, lassan már gyümölcsözni is kezd a dolog. Paul is visszaírt, a gitáros fickó, hogy köszöni a képet, maradunk kapcsolatban, majd szól, ha van valami, tehát a fotós hobbim is kellemesen ellát lelki üzemanyaggal.
A sulival lesz valami, a fejemre nem estem. Ha egy kicsit csúszok a befejezéssel, majd elmegyek dolgozni valamit.
Szoktak ilyekor fogadni.
Hát, én inkább csak elvárásokat fogalmazok meg magammal szemben.
Eljárok majd gyúrni, meg futni.
Többet fotózok, mert a Nikon csak ott ül a táskában. A 365 nap projektról már lemaradtam, de talán majd jövőre.
Sokat tanulok.
Sokat postolok. (Flickr, plurk, blogom, JPG)
Sok jó könyvet elolvasok.
Sok jó filmet megnézek.
Bicajjal járok, amint kisüt a tavasz.
Kábé ennyi elég lesz, meg majd még úgyis jönnek dolgok. Írok még ma egyet, vagy kettőt is. Stay tuned…