Liquido

Igazi multimédiás, webkettős(sic! és lol egy kalap alatt), sípolós, dudálós bejegyzés jön. Lesz benne narkó, jócsaj, rákenrol. Na jó, igazából narkó nem is lesz.

Zenével még nem sokat foglalkozott ez a blog, hát nesze, most fog, nem is keveset.

Ezek a német srácok annyira belenyúltak…
Igazából, milyen zene is ez? Hát, jó kérdés. Ilyen, nem-is-tudom-milyen. Végül is a szokásos gitározós, amilyet hallgatni szoktam, de van benne valami kis extra. A szinti lenne az? Lehet… Meg a többi apróság, mint például gyerekkórus, amitől nem valami szokásos zenebona ez.

Úgy indult az egész, hogy még nagyon régen, a dicső kilencvenes években hallottam azt a bizonyos nótájukat. Azt a bizonyosat, melyet csak nagyon ritkán játszik a rádió, de a tévé is, a fene tudja miért?! Olyan ez a dal, hogy ha majd elindítod itt lentebb, rá fogsz jönni, hogy hallottad már. Valahogy benne marad az emberben. Teljesen slágergyanús, csak annyira töményen tartalmazza azt, amitől jó, hogy hamar eltelik vele az ember, és el is feledi az egészet.

Volt régen a fősulin ilyen rockbuli, ami mindig laposan indult, aztán betették ezt a nótát, mire felpattant az emberek legalább fele, és elindult a buli, de nagyon. Ennyi kellet, és az ásítozó fejek már ott ugráltak a csempén, műanyag söröskorsóval, és nem voltak szakok, meg zéhák, meg vizsgák, hanem volt a Narcotic. Ilyenkor éreztem, hogy van némi élet a fősulin. Te jó ég, tényleg ennyi kell hozzá?
Hallga csak…

Milyen is hangulata, hm? Teljesen szomorkás, mégis valami eufóriát hoz ki az emberből, érdekes… Érzelgős is, igen…
Kevés olyan dolog van, amiben nem talál az ember hibát, hát ez szám ilyen, kész. Zseniális. Szomorúan is jól esik hallgatni, meg vidáman is.
Amúgy jellemző rájuk ez a ripacskodás a klippekben, vagy paródia, vagy jól esik nekik. Minden esetre vicces…
Különben is, ahol egy nyakbaszinti megjelenik, ott valami vicces fog történni, hidd el…

Hallgattam a többi számokat is az albumaikról, de tipkus egyszámos albumaik vannak, jóesetben kettő. Ez egyébként negatív kritikának tűnik, de nem annak szánom. Egyszerűen nem számít a többi dal, ha ilyen kiemelkedő kerül közéjük.
Különösebb észosztás nélkül itt van a Play some Rock, nincs mit mondanom róla, filmzenének való, tudod, amikor a főhős visszatekint nosztalgikusan. Ezt is nagyon szeretem, ebben van a gyerekkórus… Annyira jó…

Kivételesen nem ripacskodtak.

Van még egy igazán bulizós slágerük is, a sok szentimentális mellet. Sok komment nem kell hozzá, hangerő felteker, aztán hajrá. Jócsajok, jó rövid szoknyában, csillogós zakó, napszemcsi, highlife, széleslátószög, ereszdelahajam, yeee-haaw, Doubledeceker…

A legjobb klippjük jön. A zenén tisztán érzik, hogy a techno hazájában, Németországban nevelkedtek a srácok. Teljesen egyszerű, a már szinte védjegyszerű pitty-putty dallam, fülbemászik, elandalít.
A legviccesebbek azok az eltúlzott, szögletes mozdulatok, hahha, a műfaj paródiája…
Ordinary Life. Az…

Említettem már, mennyire beindítja a népet a Narcotic, íme hát, illusztrálva, német felkonffal…
Csak nézd a hullámokat…
Remélem egyszer elzúznak Magyarországra is, hajh…

Most olvastam valahol, “Liquido, German synthie-rock band”, igen, ez az, találó kifejezés, kiváló leírás. Egyszerű zene, mint a százasszög, de mégis mekkorát szól, milyen hangulatot áraszt…

Húhh, mennyi jó számot zsúfoltam már egy lapra, komolyan mondom, olvasni fogom a saját blogom. De tényleg, nem kell a youtube-on keresgélni, itt van minden jóság a Liquido-tól kigyűjtve…

Újabban tegez a blogom, gondolkodtam, jó-e ez így, aztán arra jutottam, hogy így mindenki, aki olvassa, azt érezheti, neki írtam.

Praktikus…