…tovább érsz, mondja a közmondásnak titulált közhely. A közhelyekkel meg az a baj, hogy definíció szerint jó eséllyel igazak. Mindig autókkal példálózok, ki tudja miért? Most is azzal fogok. Gondoljunk csak bele, hogy nagyon sietünk valahova, a közlekedési lámpák pedig erre nincsenek tekintettel, ritmikusan mutogatják a színeiket. Nyomhatom a gázt, hogy beleszaladjak a pirosba, pedig mennyivel okosabban cselekszem, ha lassabban megyek, hogy lassítás nélkül csússzak át a zöldön. Átlagtempó, vagy pillanatnyi sebesség, ez a dilemma tárgya.
Működnie kell az elméletnek, inkább fontolva kell haladnom mostanában. És nem, nem az autókról beszélek, az csak a példa.
Írhatnék gyakrabban blogot. De mint ahogy a Propagandhi nevű ska zenekar mondja, ska sucks. Ugyan nem vagyok blogger, de blog sucks. MInt ahogy szánin mondta valaki, “túl sokan olvassák a blogom ahhoz, hogy őszinte legyen”. 
Ezért nem is írok konkrétumokat, csak elmélkedek, úgy, hogy ne legyen rajtam fogás.
Ez van most.
Meg az, hogy megvan a Programozás Örömei(1) című tárgyam. 10/9 pont. A láncolt listát nem tudom használni, mert nincs rá szükségem. Mínusz egy pont. Ez olyan, minthogy az órarendem sem tudom. Minek? Mindig ott van a baloldali farzsebemben.
A Fonyába meg nagyon bele kell húzni. Meg lehet még csinálni; tizennégy pont kell az aláíráshoz, van hat, tizenkettőt lehet még szerezni. Szép az élet a pti szakon…
Indítottam pti-s fórumot is, még néhány apró csiszolás, és már csak be kell reklámozni. Majd kiteszem ide jobboldalra is, a többi link közé.
Milyen egy világ már az, amiben én vagyok a közösségi ember. Nem volt ez így régebben; vagy én fejlődök, vagy a mai ifjak ilyen bambák.