Míg hallgatom az új NOFX albumot, írok egy kapkodósat ide, bár, tulajdonképp mindegy. A tanulásba kellene visszasietnem, mert holnap zéha van Algoritmusok tervezéséből. Annyira nem érzem ezt a jegyzetet, pedig én írtam le.
Eleve elég érdekesen volt előadva. Majd ha végeztem, akkor mesélek erről. Ezekről.
Aki ekszpertebb pankrokker, az tudhatja, hogy még nem volna szabad hallgatni a Coaster-t, de hát mégis sikerült valahogy. Remélem, nem zárják börtönbe azt a kettő svédet, és fizetniük sem kell a sok kenyéren és hipósvízen elő film-, zene-, poháralátét-, és frizbikiadónak.
Coaster (released on vinyl as Frisbee) is the upcoming eleventh studio album by NOFX, due for release on April 28, 2009.(Wikipedia)
Szóval egészen jó, de még meg kell hallgatni sokszor, hogy megértsem, és a szöveget is el kell olvasnom, mert Fat Mike túl gyorsan hadar.
Még azt is el szerettem volna mondani, hogy szombaton a fenekembe csípett egy leányzó, mondván, “nem lehetett kihagyni”.
Ha én csípek, akkor bunkó állat vagyok, és semmibe veszem a nők jogait.
Mindegy, végül is megtiszelő volt, igazán.
Jó volt a kéztechnikája, nem csípett túl erősen, sem túl gyengén, és csavart sem vitt bele, hanem a klasszikus iskola szerint kivitelezett mozdulatsor volt. A kilences táblát tudnám felmutatni.
Igazán remek volt, ritkán találkozik az ember ilyen profival.
Gratulálok, és köszönöm, hogy részese lehettem.
(És ez most nem irónia. :))
A muskátlik köszönik, jól vannak, szép nagyok már, és virágoznak, futnak. Az avokódó nem csírázott ki, úgyhogy köszöntem a részvételét, a petúniákat meg véletlen kivégeztem, mert húsvétkor nem locsoltam meg őket.
Nem tudom, írtam-e ide, hogy csináltam kedves kis csoportunknak irc-n egy csatornát, ami két napig szénné pörögte magát, aztán szépen kiürült, és csak egy páran tartjuk a frontot?
Azóta már magam sem tudok belépni, mert vagy ledob egyből a csatlakozás után, vagy be sem enged. Majd megoldom ezt is valahogy.
Csak mondom, ha valaki olvasná onnan, akkor mostmár tudja, hogy miért nem vagyok ott.
Ha már említettem Fat Mike-ot, akkor mutatok ma zenét is. A youtube-on akadtam véletlen a Bad Astronauts egy számába. Ez a banda Joey Cape és Derric Plourde bandája volt. Szegény Derric azóta már nem is él, megölte magát. Beteg volt.
Szóval remek kis sideproject volt ez nekik a Lagwagon mellett. Inkább ilyen nyugizós, indie valami volt, igen messze a Lagwagontól, és attól a NOFX-től is, akinek a nótáját a lentebb látható módon feldolgozták.
Aki esetleg ismeri az eredetit, annak kötelező darab ez is.
Hasonlítási alapként itt az eredeti is.
Egyrész remek az eredti is, egyik kedvencem a NOFX-től, de így, az általam igencsak imádott Joey-stílusban odaverés minősített esete.
Másrészt, így lassan előadva sikerült megismerni igazán a szövegét, és súlyosségát. Igazán erős, igazán erős…
Nem tudom elégszer meghallgatni.
Egyszer vajon eljutok oda, hogy tudok tematikus posztot írni, vagy mindig így fogom dumpolni a dolgaim, hogy semminek semmi köze semmihez?!
Egyszer kommentelhetnétek, hogy hogy a jobb; kisebb tematikus posztok, vagy öntsem az eszet, ahogy jól esik?
(tücsükciripelés, távolban kutyaugatás)