Alig vártam, hogy véget érjen az angol, most meg még csak hétfő van, és máris nem tudok mit kezdeni magammal.
Tegnap azt találtam írni, hogy a Balaton 110 km hosszú, nos, valóban nem annyi, mint arra a szemfülesebbek már rájöhettek. 77 km hosszú, és ez további bizakodásra ad okot. Ha nagyon kemények vagyunk, akkor tán egy egész partot is lenyomhatunk egy nap, bár ennek sok értelmét nem látom. Nem akarunk rohanni szerintem, érdemes lesz szétnézni erre-arra, ha már ott vagyunk. Sötétben meg aztán végképp nem vagyok hajlandó tekerni, mert olyankor sört fogunk inni. Vagy valami lokál bort.
Szerettem volna ma regelni msn-re, hogy ott lehessen így kommunikálni, de ez meghiúsult. A gmail-es címem szerettem volna felhasználni, de az valamiért beleszorul a nagy és dicsőséges Microsoft adatbázisába. Jó, legyen a flikkeres, yahoo-s címem.
Oké, abba nem bírok bejutni, most le van lockolva, mert sokat piszkáltam.
Nembaj, adjon akkor nekem hotmailes cÍmet.
Á-á, ahhoz meg kellene egy alternate cím, és itt a kör be is zárult.
Nekifutok pár nap múlva, hátha mégis.
A plurk-addikcióm meg igazán kezd súlyos lenni. Igazából, nem is konkrétan maga az app, ami vonz, meg nem is a mikroblogging, hanem az a kábé sok óra fecsegés, amit levágok mostanában ott. Igazán kellemes, tényleg, amikor az ember valahogy megtalálja a hangot, és van vevő arra, amit összehordok.
Ha eszem volna, most mennék el megint egy féléves szünetre, de nincs eszem. Megint be fogom magam húzni a csőbe, nem fejlődök, nem tanulok hibákból.
No.
Holnap megint “edzés”.
Ez azt jelenti, hogy bicajozok sokat, és adom neki rendesen. Szerintem ezektől vagyok ilyen nagyon aluszékony mostanában.