No, most épp fekszik a plurk valamiért, úgyhogy gyorsan elmondom, mi van.
Az van, hogy kénytelen vagyok mostanában az asztali géppel tenni-venni, mert a notim sajna meghalt. Ez egy ilyen Windows, és kicsit szédülök tőle. Annyiban tudunk reménykedni, hogy a biztosító áll valamennyit a javítás, vagy az esetleges pótlás költségeiből. A csodákban továbbra sem hiszek, és pucérnak érzem magam a számítógépem nélkül. Tulajdonképp mindent azzal intéztem, reggel az első mozdulatommal kapcsoltam be.
A legkellemetlenebb, hogy nem is tudok most ezzel foglalkozni, mert holnap indulunk.
Körbe fogunk tekerni a Balatonon. Még kimondani is vagány. Vettem sisakot, vettem szemüveget, és rajtra kész a bicaj is. Majd írok minden nap papírra, és begépelem utólag, ha lesz kedvem.
Nagyon fura lesz, hogy nem beszélgetek mindennap sokatsokat a Quimby-, kávé-, boldogság- és inzulinfüggő lénnyel, de majd csavarok netet az aszfaltból, vagy nem tudom. Megoldom.
Na igen, a függések…
Valahogy olyan megterhelő volt az utóbbi pár nap, hogy beszélni is nehezemre esik, nemhogy értelmes, magyar nyelven értelmezhető mondatokat írni.
Pedig volna annyi minden, de most inkább nem.
Majd.
Vissza kell szoknom a dolgaim naturalista módon való leírásához.
Elvileg délután háromkor indulunk, és másnap neki is vágunk a túrának. Alig várom. Ha körbeértünk, szerintem még pocolunk egy kicsit Balatoncsicsón is. Arcátlan mennyiségű ételt fogunk megfőzni, a szokásos színvonalon, és fröccsöt fogunk inni.
Szurkoljatok nekünk a hátszélért, napsütésért!