Új idők szele?

Mikor visszaértünk Csicsóról, és utána valamelyik nap elmentünk a kocsmába, hogy még egyszer összetrombitáljuk a társaságot, mielőtt Gáborék visszatérnek Angliába, jól eloltottuk a szomjunkat mindannyian.
Pont nem erről akarok írni, csak betájoltam a dolgot időben.
Mikor hazaértem, beírtam a plurkre, hogy új idők szelét érzem, vagy valami hasonló hangzatos marhaságot. Meg is igértem, hogy kifejtem, miért, és hogyan, és egyáltalán.
Nos, arról van szó mindössze, hogy valahogy ezen az őszön is ugyanazt a várakozással teli magabiztos nyugalmat érzem, mint mikor először voltunk Csicsón. Akkor még Viola volt ott, meg Gábor rajtam kívül, ölték is egymást, ahogy kell, de ez most nem jön ide sehogy.
Valahogy megint ez az érzésem van, hogy fordulni fog valami.
Akkor egy új szak három éve állt előttem, és úristen, hova is lett ez a három év?!
Aki itt volt, tudja, mi minden történt, borult, épült, törött el, javult meg, és kecsegtetett a hiú remény. Dehát, tudjátok. Vagy majd visszaolvassátok, ha akarjátok. Gyakorlatilag erről szólt ez a blog.
Most az van előttem, hogy három-négy hajszál van csak hátra a suliból, két tárgy, egy szakdoga, és egy államvizsga. Már végezni kellett volna, dehát, ez így alakult. Azzal a szupporttal, ami nekem az elsőévben volt, már végeztem volna. Ez így puffant.
Most álláskeresésben vagyok, és ki is néz egy egész jó. Tegnapelőtt azt mondták, hogy majd tegnap beszélünk, de még ma sem hívtak. Az angolomat akarták tesztelni, hogy jó-e? Még holnap azért várom a hívást, mert elég elszántnak tűntek. Petinek köszönhetem egyébként ezt a lehetőséget, ő protezsált be. Úgyhogy meg is köszönöm itt is, a végeredménytől függetlenül. Segített a cévét, meg a motlevelet is megcsinálni nagyonjóra.
Megaztán,
ma például mentettem és töröltem a telefonomból 150 sms-t. Még abból az időszakból származóakat. Jobb ez így. Amolyan lezárás, vagy mi. Bár, hiszem, hogy kábé a halál zár le dolgokat az ember élete során. Ez most nem ilyen depis hülye duma, mert nem vagyok depis. Szerintem úgy van az, hogy minden fokára rá kell lépni a lépcsőnek, minden tapasztalat kell. A rossz emlék is, a hiányzás is, az elhagyódás is, meg minden.
Ennyit egy backup lelki oldaláról. A praktikus oldala az az, hogy Kriszti SzIN-en van, és így van helyem sms-t kapni tőle, és sms-t írni neki. A fene tudja, ez is lelki oldal, de mindegy.
Totál üres így a nap, hogy nem tudunk nyugodtan beszélni esténként, meg akármikor, amikor ráérünk, dehát, így megy ez. Addig marad az sms.
Igazából, sokat nem írtam arról a szélről, ami az új időké, dehát szerintem leszűrhető volt, mit akartam mondani.
Ugyanúgy várom az őszt, mint 2006-ban.
Akkor az egy csodálatos időszak volt, minden szomorúságával együtt is.
Most úgy érzem, megint jön egy ilyesmi. Az előző két ősz elég vacak volt, se íze, se bűze, csak úgy lement. Nagy kínlódás volt az egész. A legjobb dolgok spontán történnek, és csuklómozdulatokkal, nem pedig izzadtságszaggal.
Akkor most ez háromévente így lesz?