Balatonkör 2009 (2. rész)

Valahol egy fonyódi csárdában hagytam a szálat, ahová már akkor mentünk, mikor állt és ázott a sátor. Az előző rész tartalmából, ha úgy jobban tetszik.
Persze már ekkor teljesen nyílvánvaló volt, hogy nem fogunk ketten elférni Gáborral egy papíron kétszemélyes sátorban. Abban a sátorban egyedül férek csak el, de akkor is csak éppenhogy. Gondolom nyílvánvaló, hogy az éjszaka nem alvassal telt, hanem forgolódással, nemelféréssel, és esőkopogás hallgatásával. Forrongott bennem, hogy holnap hazamegyek az első vonattal, mert igy ezt nem lehet csinálni. Reménykedtem, hogy szakadjon tovább az eső, és akkor muszáj lesz hazamenni. Nagynehezen kibekkeltem hatig az időt, aztán kimásztam a sátorból, és zuhanyozással, meg sétálgatással töltöttem az időt reggel nyolcig. Akkor bevásároltam valami ételeket, mert már nagyon éhes voltam. Betoltam egy fonottkalácsot, meg mindenféle szalámikat, és egy zacsi kakaót. Ezzel nagyjából jobban is lettem.
Gyors pakolás, lecsaptam valami 2800Ft-ot a csodálatos éjszakáért, és körülbelül 20 perc alvással a hátam mögött, nekiindultunk Balatonboglár irányába.
Sokra nem emlékszem erről a részről, mert egyszerűen nincs mire. Teljesen átlag Balatonkörnyéki nyaralóövezetek, balról Balaton, alattam út, jobbra sín és országút. Remekül haladtam ekkor, semmi nyoma nem volt az előző napi szenvedésnek, jó volt tekerni, legalsó fokozat, ideális pedálfordulatszám. Általában én haladtam elől, hogyha valami cucc hullana, akkor Gábor meglássa. Mindenképp jobb elöl menni, nem annyira szeretek igazodni.
Eltekertünk a jó öreg boglári üdülő mellett is, ahol vagy háromszor, négyszer nyaraltunk Attilával, meg Sanyival, dehát már csak a fele van meg, azt is felverte a gaz. A telek másik részén valami nagy épület nőtt ki a dudva helyett. Így megy ez.
Valahol Szárszón megálltunk meginni a napi első fröccsöt, meg pihenni is. A fröccs drága volt, ásványvizet tettek bele, és a pultoslányok titokban átugráltak felette, mert az enyében valamiféle szőrszál volt. Szárszó, nem így ismertelek, tök olcsó voltál, hangulatos. Nem ilyen szőrszálhasogató.
Innen még megálltunk sok helyen, mert vagy enni akartunk, vagy inni, vagy épp a tóba bemászni, de csak ilyen negyedórák voltak ezek, nem valami nagy cucc. Lefotóztunk egy olyan gyönyörű felhőszakadást, amit be lehetne tenni a meteorologusok tankönyvébe. Az északi-partról érkezett, és pár percen belül minket is utólért. Addig ettünk lángost, meg mit tudom én, mit. Szőlőcukrot…
Siófokról csak rosszat tudok írni.
Nagynehezen odaértünk, és alig vártam, hogy valahogy távozzunk onnan. Nagypihenőt terveztünk be, ittuk a szokásost jó drágán, röhögtünk a “Mais bitte!”-n, és megbeszéltük, hogy ez a város gáz. Kivagyi, felvágós, mindenféle képmutató népek otthona. Nagynehezen távoztunk, egy bájos felvidéki kislány igazított útba minket.
Innen megint nem sok emlékem van, mert unalmas részek jöttek, csak sorjáztak egymás után a házak, és emelt az út.
Egyszer el is mentünk rossz irányba, több kilométert, de legalább láttam az énekelőembert a Kaukázusból. Visszatértünk a rendes útra, és feltoltuk a bicajt a Balatonkör legdurvább emelkedőjén. Két német őrült valami remek országútival felment vagy negyvennel mellettünk. Mondjuk azért ziháltak keményen.
Megérte a kis mászás, mert itt jött a legszebb része az egész Balatonnak. Szinte tengeri kilátás volt a magasból a tóra.
Kellemes ereszkedés következett, nagyon jól lehetett haladni.
Ekkor már jöttek Gábor hátfájásai, és gyakran meg kellett állni, hogy kinyújtsa magát. Amikor épp nem emelkedő volt, akkor nagyon tudtam haladni. Keztdünk aggódni, mert elkezdetett sötétedni, és egyre gyakrabban kellett megállnunk. Lámpánk meg semmi, persze. Pedig még Boglár környékén beintettek a profi bicajosok, mert olyan profinak néztünk ki.
Aznap valahogy keveset írt Kriszti is, de a legjobbkor küldött valami nagyon lélelmelengetőt, ami a célig, Zánkáig tolt aznap. Válaszolni sem tudtam, annyira szűk volt az időnk. A táskám úgy nézett ki, hogyha belerakom a telefonom -márpedig bele szoktam-, akkor körülbelül szívtájékon kezd el masszírozni hátulról, mikor sms jön. Ez akármily romantikusan hangozzék is, inkább fura érzés. Dehát az sms tartalma meglökött előre. Szerintem nem lettem volna ilyen nyugodt, és bizakodó, ha nincs ez a kis szupport. Nagyon kellett, nagyon jól jött. Ha nem kell megállni pihennie Gábornak, akkor onnan már egylendületből jövök. Valószínűleg a fáradságtól, kialvatlanságtól már nem érzetem konkrétan semmiféle fájdalmat. Pedig addig fájt a nyakam, lábam, minden.
Balatonfüredre is koraeste estünk be, épp bornapok volt, így a Balaton Fővárosa még szebb, pezsgőbb, és igazibb volt. Siófokot felejtsétek el, Balatonfüred gyönyörű. Magyarország egyik legszebb helye a Tagore sétány.
Többet lelkendezni kár is lenne, mert itt már tényleg igencsak kész voltunk, faltuk a vizet, meg a szőlőcukrot.
Ne kérjetek részletes beszámolót innen, Zánka előtt körülbelül 10km-re besötétedett, és nem volt semmi fényünk. Tapogatózva jutottunk el a zánkai vasutállomás fényéhez, itt már láttunk is, és csak 100m volt a célig. A strand parkolójában zártuk le a kört, és mentünk egy tiszteletkört egész az országútig, ott várt ugyanis minket Dóra a jobbos beállítottságú Lagunaval. Egy perc alatt széthajítottuk a bicajokat, be a csomagatartóba, és sofőrünk felrepített minket Csicsóra. Onnan már nem nagyon vannak képeim, ha jól emlékszem vacsoráztunk, még talán egy sört is megittunk, valószínüleg zuhanyozhattunk is, és ágybapusztultunk.

Másnap enyhén nyúzottan keltünk, de semmi izomláz, vagy fáradság. Úgyis menni kellett kúrálódni a fövenyesi strandra.:)
Pár nap múlva Dóra hazament, és nem sok programot csináltunk már onnan kezdve. Leginkább a strandon, meg a csicsó kocsmában lógtunk. A Schumacher fiúval is összehaverkodtunk, dobott is egy grátisz fröccsöt az utolsó este, búcsúképpen.
Másnap gyorsan összehajítottuk a cuccot, és problémamentesen hazaértünk. Itt a vége, fuss el véle.
Tudom, hogy jó unalmas lett, dehát ez van. Legközelebb már valami köznapibb téma jön, majd meglátjátok. Gratulálok mindenkinek, aki képes volt elolvasni.

This entry was posted in élet. Bookmark the permalink. Both comments and trackbacks are currently closed.
  • Barátok