Nos, a második napról, annyit, hogy volt olyan is. Esett aznap az eső, és betört a hidegfront. Sehol senki nem volt, ittunk vagy két sört, aztán már nem is emlékszem, hogy kerültünk el az egyik helyre.
Ott volt már öcsém két lánnyal, darabonként 19 éves, önmagát feministának mondó, amúgy inkább cicababákkal. Pár perc alatt lehullott a lepel, odalett a feminizmusuk, iszonyat nagyokat röhögtünk az oltásokon. Végül is, magukat oltották, kétségtelen. Nos, hogy is mondjam, lehetett volna egy tartalmas este, legalábbis az egyik lányból biztosan. Ekkora nyomulást, fenékkel ölembetolatást, meg mellbedobást azért rég kaptam. Kicsit bántam, hogy nem léptem rá a gázra, de mindegy, máshova koncentráltam, nem lett volna ez így etikus. Pont akkor írta Kriszti a “részegangyalka” üzenetet, eléggé be lehetett csiccsentve, alig találta el a billentyűket a telefonon. Aranyos volt, a becsiccsentett csajok aranyosak mindig.
Hiányolt is, meg minden, de lehet, hogy azt csak úgy mondta.
Szóval ez volt kábé a második nap, és már sajnálom, hogy ezt a címet adtam, mert a Vidorhoz semmi köze. Hideg volt, nem volt érdemes kint lenni.
Aztán tegnap, a harmadik napon, Petihez mentem ki, bicajjal. Megnéztem egy rövidfilmjét, meg jókat dumáltunk a tóparton, sörözgettünk is. Lesz neki hamarosan blogja is, majd linkelem. Eznap sem voltam sokat fesztiválon, pár percig ültem népekkel a Bluesban, miután betekertem a félhomályos erdőn keresztül a városba. Itt ültem vagy egy félórát, de nem bírtam, haza kellett sietnem, mert megint ott járunk, hogy. Igen, kitaláltátok. Ott agyaltam, hogy minek ülök én itt, mikor otthon van net, azon plurk, azon meg az a lány, aki örül, meg boldog, ha sms-t kap tőlem. Megjegyzem, én is ugyanígy vagyok az ő üzeneteivel.
Jöttem haza, hátha még ébren lesz a nagy feszt után, dehát késtem pár percet, már elpilledt.
Kicsit egyébként belenéztem, mi zajlik a Kossuth téren, elég jó kis gitáros, jóságos zene volt, azt hiszem, görög, vagy valami balkáni muzsikusok reszeltek. Igen jó volt, de sietnem kellett. Megaztán, mit álljak ott egyedül, biciklivel?
Na, ez egy remek kis élménybeszámoló lett, kábé nem szól semmiről, viszon arról nagyon.
Ja,
amúgy igen, észrevettem,
hogy mennyire el vagyok varázsolva,
és nem tudok másról írni, és beszélni. Így jártam. Nem lesz jó vége, tudom.
Megyek, kiülök a tópartra sörrel, és gondolkozok egy kicsit, hogy wtf?
Hátha pittyeg a Pittyegő. 